Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1936

A pedagógia legfontosabb feladata a cél kitűzése, amelynek megvalósítására törekszik a nevelő. A modern pedagógiai irányok, a pedagógiai nihilizmustól a moralizmusig szintén lényegbevágó feladatuknak tartják a cél keresését és kitűzését. Ezek az irányok a nevelés célját redukálják a természetes életre s elégséges és kielégítő célnak tekintik a földi boldogságot a kulturát vagy éppenséggel az altruista önfeláldozást. Az embert azonban nem elégíti ki csak a föld és csak a természetes élet. A lélek mélységeinek dinamikájából elemi erővel tőr fel a •vágy, a halhatatlanság, az örökélet után. És ha ezeknek az irányoknak gyakorlati megvalósítását próbáljuk, csakhamar rájövünk, hogy hangzatos és tetszetős jelszavakon kívül alig nyújtanak valamivel többet a nevelőnek. Ezek az irányok magukban hordják az önmagukba roskadás belső tragikumát. Az ember nemesebbnek érzi magát a földnél és örökebbnek a halálnál s így a nevelés céljának is át kell lendülnie a természetfölötti életbe. Az ember istenfiúságának realitása sürgeti a Teremtőhöz való hasonlóság minél teljesebb kibontakozását. Szent Pál elgondolásában az élet középpontja az Ür, aki felé természetfeletti gravitációval tör az egész mindenség: „Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együttesen sóhajtozik és vajúdik mind idáig. Sőt nemcsak azok, hanem mi is, kik magunkban hordjuk a lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben s várjuk az Isten fiaivá való fogadást.,,

1 Az istenfiúság ténye sürgeti a nevelés céljául az Isten szándékai szerint való ember kialakítását. Az Isten akarata a legfőbb cél és annak felismerésére és megvalósítására való készség elsajátítása a nevelő legfontosabb feladata. Szent Pál kifejezésével élve: „hogy az Ő akaratának ismerete teljes legyen bennetek, minden lelki bölcseséggel és megértéssel együtt és méltóan éljetek az Istenhez."

2 Tudja, hogy az Isten akarata az erkölcsi fejlődés számára a legtökéletesebb cél: „Az Isten akarata tudniillik ez: a ti megszentelődéstek..."

3 Ennek a megszentelődésnek konkrét képet, eszményt állított az Isten Jézus Krisztusban: „Mert akiket eleve ismert, azoka

f eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia formájához..."

4 Ennek a Krisztushoz való hasonulásának reális alapjául egy titkot jelöl meg s: „ez a titok .. . nem más, mint az, hogy Krisztus bennünk van..."

5 Krisztusnak a kegyelem által való lakozása a lélekben: ez tesz lehetővé minden lélekfejlődést, gazdagodást és kiteljesülést, amint azt Krisztus a szöllőtőről és a szöllővesszőről mondott hasonlatában kifejtette. Szent Pál, tanításának és pedagógiájának ez a gerince s erre építi fel a nevelés feladatait: „Amikép tehát megkaptátok az Úrjézus Krisztust, akkép éljetek is benne, gyökerezzetek meg őbenne és épüljetek föléje"

8 Ezt a Krisztusban élő embert „új ember"-nek nevezi „aki az Isten képére teremtett igaznak és szentnek."

7 Ez a gondolat ösztönzi a test megbecsülésére, mert mint mondja : „ti az élő Isten temploma vagytok."

s Érdekes megfigyelnünk korszakok, nagy gondolkodók, pedagógusok, szentek felfogását a testről. Platón börtön parabolájától Nietsche „erőteljes és szép érzékiség"-éig a legváltozatosabb felfogást találjuk róla. Szent Pálnak a test nem a lélek börtöne, nem „szamár testvér", nem humanista bálvány, hanem „az élő 1 Kot. 1. 9-10. 2 Téssz. I. 4, 3, 3 Róm. 8, 29. 4 Kol. 1, 27. 5 Kol. 2. 6-7. 6 Ef. 4, 23-24. 7 Kor. II. 6, 16. 5