Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1934

nak be, akkor a csatát elvesztettük, itt már minden fáradozásunk hiába való." • 2. A munka. Isten az embert munkára teremtette és a jól végzett munkát a lélek benső örömével jutalmazza. Az okosan foglalkoztatott gyermekeket az egészséges, reális gondolkozásmód, azokat ellenben, akik munka nélkül nőnek fel, a léhaság és felületesség jellemzi. Meg kell becsültetni és szerettetni a gyermekkel a küzdelmet is. A boldogságot ne keressék kivül, hanem belül, a lélek harmóniájában. Az öröm pedagógiájához tartozik az is, hogy a gyermekeket rászoktassuk arra, hogy apró nehézségeit nyugodt lélekkel és a hit szemével tudja elviselni.. Necsak az utcát nézzék, hanem a csillagokat is. Förster szerint az örömmel teljes életre való nevelésnek legbiztosabb módja az, ha az ifjúság lelkületét acélossá, áldozatossá neveljük. 3. Az örömök harmadik forrása az önzetlen testvéri szeretet. Az önzés korunk legmélyebb eltévelyedése. A mai világ, azért boldogtalan, mert önzésen épül fel. Különösen a leánygyermekek nevelésében fontos az önzetlenség kihangsúlyozása.Eljen bennünk a meggyőződés, hogy leányaink jövendő boldogsága attól függ: mennyire tudnak lemondani önző vágyaikról s önmagukat odaáldozni annak a kis családnak, melynek védőangyalává teszi majd az Isten. Miért van ma annyi szerencsétlen házasság, elválás ? Azért, mert a családban az önző vágyak kielégítését keresik, de nem visznek bele lelket és önfeláldozást. Leányainkat a jövő önzetlen édesanyáivá kell nevelnünk.' Már most tapasztalja meg a lélekország fölséges paradoxonát: minél jobban tudja az ember önmagát feledni a másokért való odaáldozásban, annál boldogabb. „Tegyük állandóvá családunkban az Isten örömét — végezte be előadását — s ne feledjük soha, hogy az örömhöz tiszta szív kell, s önzetlenség nélkül nem lehet részünk benne." A második szülői értekezlet február 16-án volt, melyen Kovács Mária Hedda nővér a leányok jellemneveléséről tartott előadást. Rámutat arra, hogy pedagógiai munkánkban a kettős cél : ismeretközlés és jellemnevelés egymás mellett, egyszerre közeledik a megvalósulás felé. A leányok jellemnevelése jelentőségében sohasem érte el azt a magasságot, mint napjainkban, amikor a leányokat úgy kell a családnak és iskolának nevelnie, hogy egyedül is megtudjanak állni az életnek nagynagy harcaiban, mert sohasem voltak még az idők épen leányaink jövőjének szemszögéből nézve oly nehezek, mint napjainkban, mikor az új családi fészekre úgy megfogyatkozott a biztos kilátás, mint még soha. A jellemnevelés 3 eszközére tért ki a továbbiakban a tanár : 1. tisztelettudásra kell nevelnünk a leányt s küzdenünk kell ennek két akadálya : a kevélység és a meggondolatlan, de sokat ártó pletykálkodás ellen. 2 Kiváló eszköz a jellemalakítás szempontjából az engedelmesség is. Maga a Teremtő az engedelmességre építette a nő életét. Engedelmességüktől függ boldogságuk, vagy boldogtalanságuk. Boldogságuk oly arányban és biztonsággal épül, amily mértékben és kivételt nem ismerő következetességgel gyakoroltatjuk a gyermekkel az engedelmességet. 3. Jellem nem alakul önfegyelmezés nélkül. Önfegyelmezés nem létezik lemondás nélkül. Lemondást követel nem a szülő vagy az iskola, nem a szegénység vagy nincstelenség, hanem maga az élet. S ha kitérünk előle, mi magunk látjuk — sokszor későn — annak kárát. Azonban csak a családnak és iskolának vállvetett, egyet15