Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1934

csúztunk az erdőtől, mely oly királyi pompával integetett felénk. Mintha csak azt suttogta volna : „A viszontlátásra jövőre !" Vonatunk felé siettünk. Egy negyedórai utazás után örömmel repült mindenki a reá izgatottan várakozó szülők karjaiba. Otthon volt mesélés, mit láttunk, mennyi virágot szedtünk, a sok száj addig csacsogott, míg az álom tündére kibontotta csillogó szárnyait és lefogta az álmos szemeket. Elvezetett mindenkit az álmok országába, egy nagy erdőbe, ahol szebben nyílnak a virágok és szebben dalol a madár.Volt alvás másnap délig, aztán megújult erővel nekiláttunk a tanulásnak, hogy az évvégi „meleg" napok elmultával még sok kellemes kirándulást élvezhessünk. Tanulmány céljából az I. osztály növendékei meglátogatták Benyáts harisnyagyárát, a II. osztály növendékei Berky Ilona festőmüvésznő műhelyét. Az V., VI., VII., VIII. osztály megtekintette a Déri múzeum képtárát, Félegyházi és G. Szabó tanárok képkiállítását. A VI. osztály felkereste a gázgyárat, a VII. osztály a kisegítő-iskolát, beteg gyermekek megfigyelése végett. Valláserkölcsi nevelés. Az úr félelme a bölcseség kezdete. Nevelési irányunkban iskolánk a szentírás e jelmondatát teszi az első helyre. Megoldása a mai viszonyok közt tagadhatatlanul nehéz, jóllehet ma már általában mindenfelé a vallásos élet elmélyülését sürgetik. A gyermeknél a nehézséget részint az okozza, hogy otthona a vallásos érzést nem fejlesztette, lelkének művelését parlagon hagyta, de másrészt az iskolában kapott irányítást nem támasztja alá, pedig a nevelés csak akkor eredményes, ha a gyermek ugyanazt látja és hallja a családban, amit lát és hall az iskolában. A vallásos nevelés fontosságát 3 pontban szeretném összefoglalni. Ez segíti a gyermeket az élet kellő értékelésére, ráeszmélteti, hogy a földi élet 60-80 év után mindenkire egy soha véget nem érő örökkévalóság következik,, amelynek kulcsa, vagyis a boldogsága, vagy boldogtalansága a gyermek kezében van letéve, a választás mindenképen rajta áll. Már pedig minden bonyolultabb matematikai számítás nélkül is könnyen belátja az ember, hogy egy örökkévalóságért, melyben Isten isteni bőkezűséggel jutalmaz, érdemes az arasznyi földi életet az O parancsai szerint tölteni; másrészt nem érzi meg, hogy a muló, arasznyi földi életben, melyben a sors tagadhatatlanul változó, olyan élvezetet engedjen meg magának, vagy olyan utat válasszon,melyért egy örökkévalóságon át szerencsétlen lenne. 2. Mindenki tudja és tapasztalja, hogy a földi élet küzdelmeiben támaszra, vígasztalásra, bátorításra szorulunk. Vallásos ember soha öszsze nem törik, örömei, élvezetei tisztábbak, a megpróbáltatásban nem nélkülözi a kegyelem enyhítő balzsamát. Vallásos ember már a földi életben sem mondja — boldogtalan vagyok. — mert életének van célja, értéke és tartalma. 3. Az igazán vallásos ember a társadalomnak is hasznos tagja, boldogulását sohasem a mások rovására, mások elnyomatása árán akarja biztosítani, hanem a felebaráti szeretetnek Krisztus szándéka szerinti gyakorlásával jótevője családjának s annak a kissebb, nagyobb miliőnek, melybe hivatása, működési köre helyezte, A mai társadalmi nyomoron azért nem lehet alaposan, kézzelfoghatóan segíteni, mert azok, akik kezükben tartják az enyhítés eszközeit, a nagytőkék tulajdonosai, Istenről és vallásról tudni nem akarnak s csak önzéssel vannak telítve. 13