Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1933

tokban, hogy a gyermekek az erényt a legtisztább és legszeretetreméltóbb formájában szemléljék rajtatok." Ő maga volt az, aki mindig jó példával járt elől. Hulind 'müncheni prelátus mondotta róla gyászbeszédében : „Sohasem követelt mástól olyasmit, amit előbb ő maga meg ne tett volna." Nagy hatásának egyik titka éppen az volt, hogy amit tanított, saját életén szemlélhette mindenki. Az iskolanővér szeretettel bánjon növendékeivel, ínég pedig olyképen, hogy a tanulók érezzék is azt. Szívében édesanyai gyöngédség, körültekintés, előrelátás legyen a rábízott gyermekek iránt. Szeresse a gyermekeket és igyekezzék azok bizalmát megnyerni következetes, igazságos, jóakaratú eljárása által, mert csak az tud hatni, akiben bíznak, akinek jóindulatát érzik. Ez az igazi szeretet, mely mindenben a gyermek javát tartja szem előtt, sohasem válik gyöngeséggé s ha kell, tud a növendéknek fáidalmat is okozni, lud büntetni is, ha szükséges, de kell, hogy a fájdalmon keresztül is érezze a tanuló, hogy szeretik őt és javát akarják. Tehát, ha elkerülhetetlen a büntetés — mondja Terézia anya — jóindulat, a javító szándéka hassa azt át és soha ne fakadjon haragból, elhirtelenkedésből, ellenszenvből. Ha a kis bűnös megbánta tettét és javulást ígér, az iskolanővér felejtse azt el egészen, ne éreztesse vele napokon és heteken keresztül, hogy hibázott, hanem mint a jó ui3 >nyei Atya fogadja megtérő fiát, ő is zárja szívébe a csetlő-botló, fejlődő kis lélekvirágot. Hogv az iskolanővér ezt megtehesse, teljesen le kell mondania saját énjéről és érdekeiről és tökéletesen meg kell hoznia az áldozatot, mások lelke üdvén dolgozni öntudatos, szándékos átadottsággal a rend szellemében. A nevelés Isten-szolgálat. Terézia anya \ S/.enlírás e szavaival buzdítja nővéreit: „Amit egynek a legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek, nekem tettétek." Terézia anya a szeretet elvét hűen megvalósította, egész éleiében mindenkor szerető és segíteni kész anyja volt nővéreinek, tanítványainak. Kortársai szerint jóságos arcán szinte elömlött a gondossággal-teljes, anyai szeretét. Wittmann Mihály, regensburgi püspök, többek közt így nyilatkozik: „A gyermekek nagy buzgalommal és örömmel járnak az iskolába. Sokszor bekötött fejjel, sebesült lábakkal bicegnek oda. Ha beteg valamelyik kislányka és kénytelen otthon maradni, csak egyre azon busul, hogy most nem lehet az iskolában." Terézia anya egyénisége, egyszerű modora, nyájassága vonzotta a gyermekeket és kedvessé, családiassá tette az iskolai együttlétet. Nem féltek tőle a gyermekek, hiszen megértette apró-cseprő hibáikat, tudott okosan szemet hunyni s mert közvetlenül nyilatkoztak meg előtte, megismerte egyéni hajlamaikat, tulajdonságaikat és így intelmeivel, tanácsaival — ha osztályt is tanított — tudott egyénileg hatni. Szabadságot engedett, elnézett, fegyelmezési eljárásából a büntető szigor ki volt zárva s amellett iskolája a rend, a fegyelem mintaképe volt. Meg tudta nyerni és rendhez szoktatni az elkényeztetett és akaratos gyermeket is. Életrajzírói feljegyezték róla pl. a következő kedves esetet, ami a müncheni internátusban történt. Egy kis elnevelt, makrancos lányka sehogysem tudta megszokni a napiren— 5 —