Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1933

det és mindenképen szabadulni akart az intézeti megkötöttségtől. Mikor a többiek sétálni mentek, Terézia anya a kislányt otthon marasztotta, kötést vett a kezébe és mesélt neki, majd énekre tanította. Megismételte ezt párszor s a kis növendék lelkét egészen megnyerte, aki egyszerre megszerette az intézetet és szívesen fogadott minden intézkedést, figyelmeztetést. Ez a finom és tapintatos bánásmód átformálta a lfislánvt és nemcsak jó gyermek lett belőle, hanem kiváló iskolanővér is. Komoly megqondoltsáq hatja át Terézia anya minden eljárását. Munkát ad, kötelességet követel, önfegyelmezésre, önmegtagadásra szoktat, mert szem előtt tartja, hogy a vidám gyermekkor elmúlik és az élet nehéz feladataihoz erőssé, edzetté kell nevelni a lelket. Már gyermekkorában el kell sajátítani azokat az erényeket, amelyekre a jó háziasszonynak szüksége van. Ezek között nagyon fontosnak tartja a türelmet. A tűrés a legszebb női erény, a legnagyobb női hősiesség. Szükséges, — mondja — hogy kisebb testi és lelki fájdalmakat tanuljon meg a gyermek szó nélkül elviselni, itt-ott felmerülő lelki hiányokat szó nélkül eltűrni. Intézetében a komolyság nem visszataszító, nem tompítja a gyermekek derűs hangulatát, nem fojtja el kacagó jókedvüket, hanem elismeréseivel, versenyre buzdításaival könnyűvé teszi a kötelességet és megszeretteti azt. Terézia anya tudja, hogy a gyermeki lélek olyan, mint a virág, csak a melegítő nansugár hatására bontogatja szirmait, ezért lelkére köti nővéreinek, hogy az internátusi felügyelet soha ne legyen a gyermekekre nyomasztó hatású, ne bénítsa ímeg a vidám jókedvet, a közvetlen megnyilatkozást. Legyen ott ideje komoly munkának, de legyen ideje a játéknak, szabad mozgásnak, sétának is. 3. A lélek nevelése mellett szükséges, sőt fontosnak tartja a test egészséges ápolását, gondozását, edzését. Gyakran lehetett látni a müncheni intézet növendékeit a városon kívül fekvő szabad téren játszani. 4. Nagy gyakorlati érzéke nyilvánul meg Terézia anyának abban, hogy iskoláiba rendszeresen bevezette a kézimunkát. Igen értékesek útasításainak azon részletei, amelyekben a kézimunka-tanítás szükségességét és előnyeit fejtegeti. Milyen örömmel kézimunkáznak a gyermekek — írja Wittmann püspök. Hasznos dolgokat készítettek és ezáltal megnyerték az iskolának a szülőket is. Megtanultak a növendékek varrni, fonni, otthon testvéreiket tanították, kis kézimunkákkal díszítették lakásukat. Eejlődött ízlésük, amit a nővérek irányítottak, őket pedig mindenben a gyakorlati szempont vezette, mert „a szerzet szelleme megkívánja a komoly munkál, az egyszerűséget és óvakodik mindentől, ami csak látszatra készül." A kézimunka-oktatás eredményezte azt is, hogy a kimaradt növendékek jórésze fenntartotta az összeköttetést az intézettel, bejártak tanácsot, irányítást kérni. Sok növendéknek kenyérkereseti forrása lett a kézimunka, amelyből szűkösen el tudta látni és a nélkülözéstől megóvni szegény családját. Terézia anya szociális érzéke megtalálta a módját annak, hogy a nép nyomorán mikép enyhít— 6 —