Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1933

fogadalmat tesz és 45 esztendőn keresztül fáradhatatlan vezetője gyorsan terjedő rendjének és nagyszámmal alapított iskoláinak. Ha Terézia anya hosszú pedagógiai munkáján végigtekintünk és ránk maradt leveleit olvassuk, azt látjuk, hogy nevelési törekvéseiben főképen négy elv domborodik ki: 1. Elsősorban a népnevelés fontosságát hangsúlyozta. Mint Pestalozzi, ő is az egyetemes embernevelés apostola. Segíteni akar azokon, akikkel eddig senki sem törődött, akikkel mindenki mostohán bánt. Szereti bennük a lelket, ennek a mindennél értékesebb léleknek kiművelése, magasabb szempontok felé való irányítása lebeg szemei előtt. Ezt a törekvést igazolja az is, hogy a szerzet szabályzatában kiemeli, hogy a rend elsősorban a szegény nép gyermekeivel foglalkozik és főképen népiskolákat nyit. A nővérek kettesével, hármasával elmehetnek a legkisebb faluba is, hogy 'minél szélesebb körben nevelhessék a leányiljúságot. Átérezte azt, hogy a leányifjúság nevelése mennyire fontos. Jámbor és hivatásuknak élő édes anyákat akar nevelni a társadalomnak, akik az otthon meghitt egyszerűségében szeretetet, Istenbe vetett hitet súgároznak környezetükre, gyermekeiket munkaszeretetre, igénytelenségre, istenfélelemre nevelik és a szegénység gondjaival küzködve is békés, boldog otthoni tudnak teremteni, mert az élet célját a túlvilágban látják. Mint korunk nagy szociáipedagógusai, látta ő is, hogy a társadalmat csak a családon keresztül lehet megújítani, azért anyákat akar nevelni, munkás, nemes érzületű édesanyákat. Alapgondolata tehát egészen mondern, amely mégis telítve van a krisztusi evangélium szellemével. 2. Erkölcsi nevelés. Terézia anya (megértette és sajátjává lette korának fontos kívánalmait. Tudta, hogy nem elég az értelem kiművelése, a szívet is nevelni kell. Iskolájában legfontosabb feladat az istenfélelemre, a hivatásbeli hűségre és keresztény életre való nevelés. Ezt a célt szolgálja az iskola minden tantárgya. Az érzület, a kedély nemesítése szempontjából fontosnak tartja az éneket. Már a görögök is felismerték a zenének, az éneknek nagy jellemképző erejét. A középkori nőnevelésben is mintegy középponton áll az énekoktatás. Terézia anya kötelességévé teszi az internátusok vezetőinek, hogy vidám és kedves dalokra tanítsák meg a növendékeket. Szerinte az osztály jó szelleméről tesz tanúságot, ha a tanulók szívesen és szépen énekelnek. Az egyházi éneket is felkarolja. Ünnepélyesebbé teszi az istentiszteletet a buzgó gyermekajkakról fakadt ének. Szerette széppé, vonzóvá tenni, virágokkal díszíteni a kápolnát, a templomot. Ebben az ízlést is fejlesztő kedves munkában jórészt a növendékek segédkeztek neki. A jellemképzésben legfőbb eszköznek a példát, a szeretetet és a komolyságot tartja. „Illik, hogy világosság legyek, mely míg másoknak világít, önmagát emészti föl" — mondja Terézia anya, mikor arró beszél nővéreinek, hogy gyertyatartóra vannak helyezve és példájuk hat a növendékekre akár akarják, akár nem. „A példa előzze meg és kísérje mindig az oktatást. Semmi keresettség ne legyen jámborság-