Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1933

Ezen szereplések alkalmával újra bebizonyult, hogy a Svetitsintézet nemcsak a szellemi fejlődést célozza, hanem növendékeinek helyes mederben folyó testi neveléséről is gondoskodik. Kirándulások. Az elméleti tanítás csak akkor lehet sikeres, ha a tapasztalat és megismerés kíséri. Ezt a célt szolgálták kirándulásaink. A mai nehéz gazdasági helyzet, sajnos, nem engedi meg, hogy többnapos kirándulás keretében hazánk távolabbi részeit is felkerestük s így csak a „filléres gyorsvonatok" által nyújtott kedvező alkalmakat használtuk fel, hogy növendékeinkkel a fővárost és a vidéket részben megismertessük. Okt. 1-én a III—IV. osztály növendékei a fővárost keresték fel osztályfőnökeik vezetésével. Délelőtt 11 órakor érkeztünk meg és a pályaudvartól a hosszú Podmaniczky-utcán menve az Állatkertbe értünk. Nagy volt az ujjongás a gyermekek között a sok, soha nem látott állat bohókás mozdulatainak láttára. A sok látnivaló azonban nem vonta el a figyelmet az ebédről és az éhes gyermeksereg az Állatkert padjaira telepedve, jóízűen elfogyasztotta ebédjét, melyből bőségesen jutott az ott megismert kis kedvenceiknek is. Ebéd után a Milleneumi emlékműhöz mentünk és a Névtelen Hősök emlékénél buzgón imádkoztunk és elénekeltük a Himnuszt. Most újabb meglepetés várt a kis társaságra: a földalatti vasút. Hamar besiettünk és egy kocsit teljesen megtöltve végig robogtunk az Andrássy-út alatt. Napfényre kerülve, az Andrásy-út torkolatánál szemünk előtt pompázott a Bazilika. Miután kívül körüljártuk, a belsejét tekintettük meg néma áhítattal és elfogódott lélekkel. Azután tovább folytatva utunkat a Lánchídon át Budára mentünk, és természetesen a hegyi-siklót is ki kellett élvezni, tehát azon röpültünk fel a Várba. A várkerti séta után a Mátyás-templomba vezetett utunk. Amint a bejárat lépcsőin felbaladva a templomba léptünk, mintha az elmúlt századok szelleme fogadott volna. Meggyőződésein, hogy a Mátyástemplom varázsával szemben senki sem maradhat közömbös, mit érezhettek tehát azok a lelkek, akik először léptek megszentelt falai közé. Nagyboldogasszonyunk kis kápolnája, a megtépett, de oly dicsősége s zászlók, a történelmi freskók, III. Béla királyunknak és feleségének sírja, mindmegannyi figyelmeztető, élő tanúi nemzetünk dicső múltjának. Lelkiekben meggazdagodva, de testi erőben megfogyatkozva ültünk le a Halászbástyán, ahol a növendékek jóízű falatozás közben gyönvörködtek az eléjük táruló felséges látványban. Estefelé a budai £>unaparton végighaladva a Gellért-hegyre mentünk és a korán reánkboruló őszi alkonyatban gyönyörködtünk a lábaink alatt fekvő, millió és millió lámpás tündéri fényében ragyogó városban. Ezzel azután gyermekeink befogadó képessége ki is merült, teljesen kifáradva értünk a pályaudvarra, hogy hajnalban egy felejthetetlen nap emlékével érkezzünk kedves otthonunkba. A pesti kirándulás emlékei még élénken foglalkoztatták gyermekeinket, mikor okt. 15-én ismét útra készülődtünk, mégpedig a híres városba, Egerbe. Ezúttal nem csak két osztály, hanem valamennyien útrakerültünk. Még sötét volt, de a kirándulók vidám — 25 —