Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1933
ez. Azzal, hogy maga határozott mozdulat!al fordít hátat -mindannak, amit általában „életnek" neveznek, attól az egyetlentől, akibe egész lelkükkel kapcsolódnak, hatalmas energiákat tudnak közvetíteni a mások hétköznapos, szürke élete számára is. Minél jobban kiüresítik a szívüket minden földi vágytól és törtetéstől és töllik azt el egyedül Istennel, annál több résztvevő rokonérzésnek és szerető érdeklődésnek marad olt hely mindazok iránt, akikkel életük folyása összehozza őket. „Szegény" iskolanővér hivatalos nevük. Én inkább „gazdagoknak" mondanám őket, mert az gazdag igazán, aki adni, sokat adni tud másoknak. S van-e köztünk más, aki annyit adott a debreceni egyházközségnek, mint ők? Ép azért, amikor most a debreceni egyházközség minden tagja nevében őszintén megköszönöm mindazt, amit harmincnyolc éven át ennek az egyházközségnek nyújtottak, alázatos lélekkel imádkozom azokért, akik a titkos nagy kapun át már eltávoztak közülük, s akik ezért az intézményért életükben fáradtak, dolgoztak, áldoztak. Azokra pedig, akik még itt dolgoznak ebben a mulandó napszámban, személyükre és életükre, munkájukra és az egész intézetre továbbra is a jó Isten bőséges áldását kérem ! — 13 —