Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1931

Schlauch Lőrinc emlékezete. Rövid néhány nap múlva, ez évi július 10-én 30 éve lesz, hogy síri álomra hányta le szemeit a váradi egyházmegye egykori bíborosi'őpásztora, a nagytudású, nagypzívü és áldozatoslelkületü főpap: Schlauch Lőrinc, akit joggal nevezhetünk a debreceni Svetits-intézet .második megalapítójának. Valóban helyénvaló és igazságos dolog, a hala és a síron lúl is élő szerelet szava is úgy diktálja, hogy előtte gyújtsuk meg az emlékezés mécsesét: nemes alakját hadd ismerjék meg növendékeink, a jó szülők s mindazok a felszámlálhatatlan egyéb érdeklődők, akik szintén sugárzó örömmel látják intézetünk egyre nagyobb lendülettel való fejlődését s a magyar katholikus nőnevelés terén kifejteit egyre intenzívebb, alázatos szolgálatait. Schlauch Lőrinc egész élete, tüneményes pályafutása ragyogó apologia az Egyház társadalmi elrétegezödést nem ismerő, az érléket mindig megbecsülő s előtte mindig úlat nyitó, egyedül széni és egyedül igaz demokráciájának. Egyszerű iparoscsaládból származott, — atyja építőmester volt, — s a szerény ujaradi ház szülötte felemelkedett a biborosi méltóság magasságáig. 1824 március 27-én született s szüleinek ötödik gyermeke volt. Középiskolai lanúlmányait Aradon kezdte, ahonnan Szegedre került a piarista atyák gimnáziumába. Az ő kezükben lett a németajkú diákból szívvel-lélekkel magyar ifjú s mint a csanádi egyházmegye kispapja innen került fel a középiskola végeztével a pesti egyetem theologiai fakultására a központi papnevelőbe. 1847 április 3-án szentelték pappá. Egvideig kápláni minőségben lelkipásztorkodott, majd 1851-ben temesvári theologiai tanár lett. Eáradságot nem ismert tevékenysége, éjt nappallá tett munkaszeretete mindenfelé sok tisztelőt szerzett számira, de egészségét is aláásta. 1859-ben összeroppant idegzettel, föpásztorának megértő jóságától kísérve egy csöndes falucska lelkipásztora lett s a jó falusi levegő, a nyugalmasabb életviszonyok újra visszaadták teljes egészségét. 1863-ban, egészségi állapotának gyors javúltáyal nagyobb munkát igényelhető plébániára került, ahonnan — mint megyebizottsági tag, — a vármegyei élet irányításában is résztvehetett.