Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1931

Schlauch életének iránya 1867. ulán vett erősebb lendületet, amikor is Simor hercegprímás az alkotmányos élet első kultuszminiszterének fölszólítására megindította a katholikus autonómia megalkotására irányuló mozgalmat. Schlauchot egyházmegyéje két ízben is autonómiai követté választotta, aki azután nagyhatású, alapos tudásával és nem közönséges szellemi felkészültséget eláruló ízig-vérig katholikus szellemű beszédeivel rövidesen országos figyelmet keltelt. Sok eszmei szava volt már akkor is a magyar szellemi életben, nemcsak világiak, de még egyháziak is elgaloppírozták magukat nem egyszer: Schlauch ragyogó talentumának verhetetlen okoskodása az átütő értelem diadala volt a sok össze-vísszabeszéd között. Az egész magyar közélet minden kimagasló alakjái megismerte a viták során, nem eggyel élénk és — mondjuk csak meg nyíltan: éles harcot vívott tollal is, szóban is, — de csudáiéi és ellenfelei egyaránt a jövő nagy főpásztorát látták benne már akkor. Sejtésük valóra váll, mert 1873. március 17-én az üresen állott szatmári püspöki széket az akkor már Csanádi kanonok Schlauch Lőrinccel töltötte be a Szentszék és az apostoli király kegye és bizalma, ahonnan négy év múlva váradi püspökké nevezték ki. Hat év múlva érte a magyar főpap számára elképzelhető legnagyobb kitüntetés: Őszentsége bíborossá nevezte ki, amely méltóságának tizedik évében, 1902 július 12-én ragadta el a halál. Ez a rövidre fogott életrajz fogyatékosan vázolt kerete annak a remek pályafutásnak, amelyet egy igazán ünnepi magasságban tündöklő, lelkiekben, szellemiekben egyaránt gazdag egyéniség futott be. Igazi jó pásztor volt, akire joggal lehetett rámondani: az Úristen is püspöknek teremtette. Szellemének szárnyaló nagysága, nemesen érző szívének őszinte jósága, tüneményesen uri és kibeszélhetetlenül közvetlen egyéniségének csudálatos varázsa egyszerre elbűvölte, lenyűgözte, ragaszkodásra késztette és bámulójává tette papjait. Rendelkezett a legritkább püspöki erénnyel: tudott imponálni papjainak s ez volt egyik nyitja annak, hogy jó pásztor lett. Ezzel párosult jótékonysága, amelynek a váradi egyházmegye területén emelkedő annyi templom, iskola, paplak s egyéb intézmény között beszédes bizonyítéka a debreceni Svetits-intézet is, amely létrejövelelét tulajdonképen annak a nagylelkű gesztusnak köszönheti, hogy Schlauch Lőrinc a Svetits Mátyásné adományozta 70,000 forint értéket képviselt örökséget kiegészítette 100,000 forintra s így lehetővé tette annak a házasteleknek megvásárlását, amelyen ma is áll, — méreteiben immár lényegesen megnagyobbodva, — a debreceni országoshírű Svetits-intézet. Egyebekben is tapasztalta Debrecen katholikussága a nagy főpap jótékonyságát! Hogy mindjárt a legnagyobbat említsük: a piaristák algimnáziumának főgimnáziummá való kiegészítésére 150,000 forintot adott a püspöki alapból. Talán nem járunk messzi az igazságtól, ha azt