Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1936

Dr. SCHLESINGER SÁMUEL yrr 1884-1937. A hosszúra nyúlt téli szünet után alig kezdtük el a tanítást, amikor január 9-én, egy szombat délután futótűzként terjedt el a városban s így jutott el hozzánk is főrabbi urunknak, iskolánk hittantanárnak, Schlesinger Sámuelnek halálhíre. Bár tudtuk, hogy néhány nap óta nem jól érezte magát, a gyászhír egész váratlanul, meglepetésszerűen jött s hirtelen gyászba borította hitközségét, a debreceni statusquo hitközséget, iskolánkat, az egész Tiszántúl, sőt az egész ország zsidóságát. Igen nagy volt a mi veszteségünk, mert az elhunytban nemcsak iskolánk tanárát, hanem egyúttal erős támasztó pillérét, legjobb barátját, igazi patronusát sirattuk. Iskolánk alakulásának második évében jött dr. Schlesinger Sámuel Debrecenbe. Fiatalos lendüfete, mélységes vallásossága rögtön erős oszlopként ékelődött iskolánk épületébe. Mindjárt belekapcsolódott az iskolai munkába, a vallásos nevelést és oktatást a maga kipróbált vállaira vette át. Bölcsen és kellő mérséklettel válogatta ki, állította össze és dolgozta fel a hittantanítás anyagát, elkészítette tanmenetét s így biztosította számára a magas színvonalat. Mint vallástanár finom tapintatával mindig meg tudta találni azt a kívánatos középutat a túlzott szigorúság és az elnéző engedékenység között, mely nélkül eredményes vallásoktatás el sem képzelhető. Sohasem a feladott leckére, a megtanulandó anyagra vetette a fősúlyt, hanem a tanulók vallásos érzését, becsületességét, lelki tisztaságát ápolta és nevelte. Ennek volt köszönhető, hogy tanítványaival meg tudta kedveltetni a hittant és tanításának megvolt a magas szellemi és erkölcsi eredménye. Megteremtette és felvirágoztatta iskolánknak immár országosan ismert és mindenkitől nagyrabecsült intézményét, legszebb ékességét, a szombati ifjúsági istentiszteletet, amelyről 14 év alatt csak akkor maradt el, ha a várostól távol vagy ágyban fekvő beteg volt. Kiképezte előimádkozóit, gyönyörködött a fiuk tóraolvasásában, leste és javította a tóraolvasók hibáit, érdeklődéssel kísérte az istentiszteletek minden mozzanatát és állandóan esi-