Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1930
6 tartott a világháború alatt, most sokkal nagyobb méreteket öltöttek, hogy szerencsétlenül szétszaggatott hazánknak lelkét is összetörjék. Alig multak el a forradalmak, mint vészhír járta be városunk zsidóságát, hogy már a középiskolákban is numerus clausust állítanak fel a zsidóknak az értelmiségi pályákról való leszorítása céljából. A rossz gazdasági viszonyok miatt a helybeli felekezeti iskolák kénytelenek voltak megszüntetni a párhuzamos osztályokat s amikor eljött 1919-ben szeptember, az iskolai beírások hónapja, több mint 400 zsidó diák előtt zárultak be a helybeli középiskolák kapui. Ekkor fogamzott meg dr. Gutfreund Sámuelban, a debreceni zsidóságnak egyik nemes és nagylátókörű vezérében, az a gondolat, hogy meg kell teremteni a zsidó gimnáziumot. Az eszme csakhamar testet öltött. Nem mult el egy esztendő és 1920 nyarán már hivatalosan foglalkozik a debreceni statusquo hitközség dr. Gutfreund Sámuelnek ezirányban benyújtott javaslatával, mely hangoztatta, hogy a Debrecenben, az országnak mintegy határvárosában felállítandó zsidó középiskolával hazafias missziót is fognak teljesíteni, mert az idegen impérium alatt élő hittestvéreknek alkalmuk lesz gyermekeiket magyar nyelven és magyar szellemben neveltetni. Az ebben az ügyben tartott közgyűlésen sok lelkes és okos szó hangzott el, ifj. Schwartz Vilmos, dr. Gutfreund Sámuel, dr. Szántó Sámuel és dr. Brunner Lajos a fenyegető körülmények kényszerítő hatása alatt fentartás nélkül állást foglaltak a gimnázium alapítása mellett. Mások, Szántó Győző és dr. Fejér Ferenc, a maguk részéről szintén kívánatosnak tartották a felekezeti iskolát, de nem tartották elegendőknek a rendelkezésre álló anyagi erőket és ezért előbb tárgyalni akartak a testvér orthodox hitközséggel, hogy a közös ügy érdekében osztozzanak meg a terheken. Ekkor a közgyűlés határozatilag kimondotta a következőket: „egyrészt tudatában azon erkölcsi kötelességének, hogy a hitközségi tagoknak a helybeli felekezeti középiskolákból kiszorult fiúgyermekei taníttatásáról gondoskodjék, másrészt azon hazafias érzéstől vezettetve, hogy a Debrecenhez közeleső, de ez idő szerint sajnos idegen uralom alatt lakó hittestvéreknek módot nyújtson arra, hogy gyermekeiket a létesítendő zsidó középiskola igénybevételével magyar nyelven és magyar szellemben nevelhessék", nyolc osztályú középiskolát létesít, berendezését, fentartását, fejlesztését vállalja, az intézet típusául a gimnáziumot állapítja meg, mert reáliskola már volt a városban, ahol a felvételre nézve nem tettek különbséget zsidó és keresztény tanulók között, és a „közhangulat" is emellett döntött. Kiküldtek egy végrehajtó szakbizottságot az összes jogcselekedetek megtételére, hogy megszervezze az intézetet, megállapítsa a hittani és helyi tantervet s megszerezze a nyilvánossági jogot. Tagjai voltak: dr. Brunner Lajos, Burger D. József, dr. Fejér Ferenc, dr. Gutfreund Sámuel,