Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1929

6 időkbeli sok megpróbáltatás és megaláztatás csak izmosította, míg végre egy kipattant véletlen a megvalósítás stádiumába juttatta. Ekkor vonult ugyanis Kardos Albert 35 esztendős állami szolgálat után nyugalomba. Épen kapóra jött tehát a hitközségnek ez a 35 esztendős pedagógiai munkában megerősödött, gazdag tapasztalatokkal rendelkező tanférfiú, az egyetlen, aki zsidó létére elnyerte azt a kitüntetést, hogy állami középiskola igazgatója lehetett. Természetes, hogy a debreceni statusquo hitközség két kézzel nyúlt a munkaereje teljében nyugalomba küldött tanférfiú után. Tehát, hogy ez az új intézmény létrejöhetett, felépülhetett, két körülmény szerencsés találkozásának köszönhető: a debreceni statusquo hitközség körében az akkori szerencsétlen viszonyok között kialakult hangulatnak és dr. Kardos Albert áll. reálisk. igazgató nyugdíjaztatásának. A hitközség vezetősége, élén az energikus és a kultúrszükségletek iránt olyan fogékony dr. Fejér Ferenc elnökkel, át tudta akkor érezni, meg tudta becsülni, hogy mit jelent a debreceni zsidóság életében egy zsidó gimnázium megalkotása. Meg volt ebben a vezetőségben a fokozott áldozatkészség is, amely azonban azokban az időkben nem lett volna elég egy ilyen hatalmas kultúrintézmény felépítéséhez. Ehhez sokkal több kellett: az energiának fokozottabb mértéke, a cselekedni tudás, hogy ezt a lelki szükségletképen jelentkező intézményt meg is valósítsa. Csak ilyen felkészültséggel lehetett megküzdeni a jelentkező száz meg száz nehézséggel, melyek között — ismétlem — az anyagiak nem is voltak a legnagyobbak. Kardos Albert a 35 éves pedagógiai munkába nem fáradt bele és szinte friss erővel, fiatalos lelkesedéssel, nagy ambícióval fogott a kedvére való munkához: a debreceni zsidó reálgimnázium megszervezéséhez. A zavaros viszonyokban rejtőző és hirtelen eléje tornyosuló akadályoktól nem riad vissza: emberfeletti erővel végzi egyszerre az agitáció és az építés, a tanítás és igazgatás munkáját. Találékonysága leküzd minden politikai, erkölcsi és anyagi nehézséget. Az iskola az 1921—22. iskolaévvel megnyiliik, a mindjobban fejlődő intézmény 3 és fél év múlva saját épületébe költözik, a nyolcadik év pedig a kitűnően sikerült első érettségi vizsgálattal és az iskolai zászló felavatásával megkoronázza ezt a nagy munkát, amelyről joggal el lehet mondani, hogy Kardos Albert legszemélyesebb alkotása. Mert a testi és szellemi munkán tul Kardos Albert sokkal többet is adott ennek az iskolának. A népballadában Kőmives Kelemenné verere volt szükség, hogy a téglák összetapadjanak és az épület fenmaradjon. Kardos Albert a vérén kívül a szívét, a lelkét építette bele ebbe az iskolába. Beleépítette azt az eszményt, mely egész közpályáján vezércsillagként lebegett szeme előtt és amely 42 éves munkásságának mintegy vezérgondolata volt: hogy