Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1928

41 lankadatlan terjesztője, a parányi nép vitte az igaz tudást évezredek viharain átal és mi folytatjuk hivatásukat a szent látnok-kitüzte célig: „Míg az egész világ eltelik Isten ismeretével, miként a víz a tenger mélyét borítja." Göröngyös utunk zászlójának jelképe: az őzike, a szelídség, türelem, nyájasság és szeretet, mások vallásának, meggyőződésének tisztelete, az alázatosság és szerénység, nehogy a tudás büszkévé, fenhéjázóvá tegyen; a szelid, jámbor őzikének a képe a mi zászlónk, melynek selymei: a megbocsájtás, a könyörület és az irgalom, mint amikor a piciny zsidó gyermek behunyja szemét és elgügyögi Ruben zászlófelíratát: yttt^ és az Úr mosolya reátekint: |2 1X1

: nézzétek az emberben az én gyermekemet! fH^Sö ™lü» •

a királyság koronája legyen a második ékességtek, az az önuralom, amikor korlátlan urai vagytok belső hajlamaitoknak, szigorú, rendtartó fejedelmei akarástoknak, vágyaitoknak és ha kell, kíméletlen zsarnokai bűnös ösztöneiteknek. Aki az életet gyönyörűséggel óhajtja élvezni, az forduljon nyugat felé, mondja a talmud. Efrájim zászlaja lengett ott a pusztában, rajta egy ifjúnak a képmása és felirata: runan p ci?d;2 döv crrSy 'n ujn »

A

z örökkévalónak felhője fölöttük, nappal, midőn felkerekedtek a táborból." Isten hatalma és jósága nyilatkozik meg a természetben, de nyitott könyvéből a bálványok erkölcstelen kultuszát meríti az ókori emberiség, csak Ábrahám volt az egyetlen, aki a nyugatra hajló, leáldozó napból a Teremtőre következtetett és azóta halljuk mi a mindenség gyönyörű és fenséges megnyilatkozásából az egy Isten hangját. Efrájim az örök ifjú képe, zászlajának alakja és bibliai verse komoly intés minden tanulónak, hogy kis világ az ember is, benne is a Gondviselésnek dús kincsei duzzadnak, de táborozásának szemei nyugatra irányuljanak, az alkony árnyai felé, hogy ne fogyassza, pazarolja oktalanul testének erejét, izmainak ruganyosságát és idegeinek üdeségét, hogy valamint a természetben a szénrétegek sok-sok esztendő napsugarát halmozták magukba, hogy velők a dermesztő hideget enyhítsük, akként gyűjtsön az ifjú is kedvének lángjából, keblének tüzéből az öregség hűvös, esti nyugovójára. QHvJJ Ti pJJl A

z Úr hűsítő felhőjével lohassza vágyainak előtörő, csapkodó hevületét, Isten tórájával, parancsolataival fékezze tomboló indulatait, hogy egykoron majd, az élet hidegén is napsugár melengesse, a jámborság pásztortüze, az elégedettség aranyos, víg kedélye; Tp* a

z én drága gyermekem, Efrájim" — úgymond az Úr, azért áldanak benneteket szüleitek minden péntek este a biblia imádságával: „Olyanná tegyen téged a Teremtő, mint Efrajimot." Cw^ "rD : a legyen a harmadik koronátok, mely