Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1928

42 felülmúlja mindnyáját; a becsületes, egyenes, őszinte zsidó név, mely becsesebb az aranynál, drágább a színaranynál, az időből és sorsból épségben átmentett ősi örökségünk, egyetlen kincsünk, gazdagságunk. Aki gazdag akar lenni, forduljon észak felé, mondja a talmud; ott lengett Dán törzsének zászlaja, melyen egy vipera­kígyó volt látható, e felírással: Sk"!^ ÍT021 „Térj vissza, oh örökkévaló, Izráel ezreinek tízezrei közzé." Dán ítéletet jelent, az igazságot legközelebb érintő ítéletet, melyben a népek és nemzetek jelleme, jövője és élete fölött döntő isteni ha­talom és igazság nyilatkozik meg. Homály borul az északi tájra, míg a kelet reggele fel nem deríti; sötét, ködös, könnybeborult a zsidó történetnek minden jelene; fellegostoros, vádas ítéletek vonták el tőle a fényt és valót, de valahány jövőnek hajnala ha­sadt, életének csodás rejtélye megigazult a történeti mult ítélő­széke előtt. Felmagasztosult a hűsége, énekbe vésődött, hőskölte­ménybe íródott h.itének győzhetetlen ereje, melyet a poklok szen­vedései se tudtak elbágyasztani és a csillogó magasságok se tudtak megtántorítani. Verőfényes helyeket szeret a viperakígyó, illatos rózsák bokraiban tanyázik legszívesebben; bizony, akit a fény el­kábít, akit a hiú törtetés elkápráztat, könnyű zsákmánya lészen; de aki az ősi erény bizalmában gazdagszik, azt az északi zászló figyelmezteti a vészjelekre, amelyek az ártatlanság köpenyegébe burkolóznak, arra a vészterhes gyűlöletre, mely az édes mosoly mögé rejtőzik, arra a kárhozatra, mely az üdvösség színében mu­tatkozik és ha a kísértés karjai nyúlnak felé, ez az ő fohásza: „Térj vissza, Uram, Izráel miriádjaihoz", mert tudja, hogy fele­lősek vagyunk egymásért, hogy minden bűnnek ítélete az ő egész népének nevét pecsételi meg. Szüntelen harc a zsidó diák jövője, kérdhetnétek, hogy meg­bírjátok-e, össze nem roskadtok-e a súlya alatt? ^"D de azért van rajtatok a papság koronája, amióta Isten a Szináj­hoz elhívott, azért adta tórájába az ő szellemét, hogy vi­lággá küldött papja, Izráel, a prófétával szólhasson: „Az Úr szelleme beszél bennem, és az ő szava jön a nyelvemre." És aki a szent szellem őre, harcosa, zászlóvivője akar lenni, az forduljon kelet felé, mondja a talmud; ott bontotta ki Júda az ő oroszlánhímes zászlaját, a riadó szózat feliratával: flCPÖ Wl "pnx ltttfl 'Pl HSlp ..Kelj fel, Örök­kévaló, hadd széledjenek szét elleneid, hadd futamodjanak meg ellenségeid előled." Úgy hangzik, mintha az imádság a hadak út­ján menetelő seregnek lábdobogása volna; a valóságban Juda volt Izráel oroszlánja, bátra, vitéze, zöme, ereje, belőle maradt meg a mai zsidó, tőle örökölte haláltmegvető rettenthetetlenségét, amit annyi diadalmas csatában bizonyított már be, és mint Sámsonnak a hajában, Judának a lélek szent szellemében rejlik az ereje és valamint a filiszteusok egy olló nyisszentésével tették amazt vi-

Next

/
Thumbnails
Contents