Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1928

40 ifjaink ajkain, amit apáink lestek el az Isten igéit sugárzó égnyiiáson: HUJ rríT Soa nom ma cnr> yxp ^ ->

Mer

t aratás előtt, amint épegészre fakadozna a virág, már a bimbó termi érett, illatos gyümölcsét"; cselekvés előzi meg a hallomást, lásd, ime, Urunk, ^ ^fp koronát adnak néked és azt uralmad alá hajló tetteik zálogaként tűzik szent akaratodnak, a tórának homlokára és életök rögös útjára a te kinyilatkoztatott igéid vezényletét viszik magokkal, Szináj-lángok fénylobogását: [•QP1N *hV -Zászlaja felettem a szeretet." Tórakorona és iskolai zászló, Htí^J „megtesszük és meghallgatjuk" szentséges és megható avatóünnepe, melynek eszméi az Úr küldötte angyalok szárnycsattogása mindegyiktekhez külön-külön; a legendás két koszorú jobbjukban és baljukban, hogy fejeteket felékesítsék és díszelegjetek bennök mindenkoron, míg csak az égi titok feledésbe nem hanyatlik isteni lelketekből. H'yj' DTltP ÍWDtP Mert kett

ö ugyan a szináji hűségeskü szava, de négynek a kifejezője, Q^fO HÍ^SlT a

mi

nthogy három koronát ismer még a hagyomány Hlin "1Í"Ű : a tórának ezen koronáján kívül; "iTID a királyságét; HwiriD a papságét; nSlJJ SltD és a min

d" nyáját meghaladó jó névnek diadémjét; n^Ni lS)R Sj? ÍÍ^X DÍTCX ÍVÜ7 a tegnap hallott írás szerint, négy zászló lengett Izráel pusztai vándorlásának tábora körül is; a középen haladó frigyládát három-három törzs övezé mind a négy világtáj felől, egy-egy zászló alatt csoportosulva, de színük, írásuk, jelképeik sokfélesége mellett az egy Isten kiválasztott népének egységes célját lobogtatták: „Én, az Örökkévaló nem változtam és ti, Jákób fiai nem enyésztetek el." Az ősi korona szól tórakoronátokból és az ősi zászló gördül fel a tiétek rúdján is, a szélrózsa minden irányában elszórt Izráel hivatottságára! mm "irű •• a tóra koronája az első, mely fejeteken ragyogjon, a tóráé, a tudásé, a műveltségé, mert a tóra csiszolja nemessé az embert, formálja az isteni képmást, gyújtja fel a mécsest a lélekben, hogy lásson és boldoguljon. Aki bölcs akar lenni, nézzen dél felé, mondja a talmud; azon a tájon tanyázott Ruben zászlajának törzscsoportja, háromszínű selymére egy őzike volt hímezve, alatta a szentséges felirat, a mi hitvallomásunk: „Halljad Izráel, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy." Világos és fénylő a déli táj, olyan az értelem is, ha tudásszomját csillapítá, de istenfélelem a bölcseség eleje, az Úr szelleme uralkodik bennünk, a Mindenható lelke ád értelmet és belátást, amint Izráelt az ő hitvallomása tette a szellem és a könyv népévé, mert ő volt a tiszta hitnek első prófétája,