Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1928

39 emelkedett, amikor a keresztyén felekezetek vezető férfiai, az állami és városi hatóságok képviselői és a különböző rendű és jellegű iskolák küldöttei magasztosabbnál magasztosabb és nemesebbnél nemesebb jelmondatok, valamint szívesebbnél szívesebb jókívánságok hangoztatásával bocsátották útjára a megszentelt és felavatott zászlót. Ezeket a beszédeket is közlöm, amennyire szövegük rendelkezésemre jutott. Az ünnepnek utolsó mozzanata is felemelően szép volt: a tanuló ifjúság katonás fegyelemmel, de lelkesedéstől csillogó tekintettel tisztelegve vonult el a zászló előtt. Az ünnep fényes sikerének a hatása és lelkes hangulatának a hullámzása még napok múlva sem enyészett el, úgy hogy a június 26-án ülésező felügyelő bizottság egyhangúlag elfogadta a tanári karnak és az igazgatónak azt a javaslatát, hogy a zászló és tóradísz ünnepe teljes részletességgel örökíttessék meg az idei értesítőben; ennek a határozatnak a következménye a jelen, különálló fejezet. Most pedig az ünnep maradandó emlékére hadd következzenek itt az elhangzott beszédek, szó- és írásbeli üdvözletek. 1. Dr. Schlesinger Sámuel főrabbi templomi beszéde. Tóradísz és zászló. t££lfi "Űlttl '£ JflűtPJl HtPJJJ „Megtesszük és meghallgatjuk" — ez a jelmondata a kinyilatkoztatás ünnepének, melynek a hetet kezdő mai újholdnappal elébe nézünk. Szentséges és megható mondása volt ez őseinknek a Szináj alján, amikor a hallott igéket a frigytáblákba vésve átalvették, szentséges, mert maga Isten kérdé meglepetve: HT TI Ü^M Ugyan ki árulta el ezt az égi seregemben otthonos titkot az én földi gyermekeimnek"; egyben megható is, mert ez indítá Teremtőnket, hogy angyalainak hatvanszor tízezerét leküldje Izráel fiaihoz, mindegyiket két koszorúval, hogy tennék azokat minden lelkes fogadkozó fejére, az egyiket ezért a szóért: Htí^j „megtesszük"; és a másikat a szóért: J^JJ^J „meghallgatjuk". A myOtJ? ünnep természetes és történeti neveiből szőtte ékes ruháját a mi zsidó iskolánknak mai nevezetes napja is: J"P2{J7 Hálával dicsérjük az Úr kegyelmét a szorgalmi év zárulásáért; YSCpn JH : a

z aratás ünnepének örömhódolatát mutatja be tanító és tanítvány; és ami kiemelkedik: E^YDSPI in az e'

sö teljes gyümölcsérést hozzuk szentélyünk oltárához, könnyharmatos Csengéinket, az élet kinyilatkoztatására távozókat; ^fni]"] |J2T és mint akkor, tóránk adása idején, a frigyrekelés hegysátora alatt dobogott az ara, Izráel szíve az ő égi jegyese felé, most a hitanyának sejtelme, gondja fürkészi a jövőt lelke-virága mögött, ahogy búcsúra int az áhítatnak e nászmennyezete. És a hűség-fogadalom egyazon magas, titkos forrásból kél