Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1927

25 letek tisztviselői: pénztáros és ellenőr osztályonkint beszedték az elhelyezni kivánt kisebb-nagyobb összegeket, átadták a központi pénztárosnak, aki rendszerint még aznap bevitte a Moktárba. Az egyesület a kezdet nehézségei ellenére nagy lendülettel működött, ugy hogy a betétek összege egy időben 793.03 pengőre emelkedett; azonban a tanulmányi kirándulásokra és nagyszüneti költségekre a betevők kivették pénzük legnagyobb részét, ugy hogy az isk. év végén az egyesület betéti könyve csak 80.78 pengőt tartalmazott. Mindamellett bizalommal vagyunk az egyesület jövőjéhez és okvetlen fenn fogjuk tartani. Az egyesületben legbuzgóbban forgolódott Goldmann István VI. o. t-, mint pénztáros, aki ezért jutalomban is részesült. Csanak Istvánnak a lelkes kezdeményezésért és a Moktárnak a pályadíjul küldött 10 pengőért e helyütt is köszönetet nyilvánítunk. VII. Ifjúsági isteni tisztelet. Az ifjúsági isteni tisztelet folytatta a maga áldásos nevelő munkáját általában is, de főkép a zsidó vallásos élet megerősítése szempontjából. A tanulók az idén is minden szombaton szinte szabályszerű gyülekezetté alakultak, melyben maguk végezték az isteni tiszteletnek minden vallási teendőjét és szertartását. Az első ifj. isteni tiszteletet szeptember 17-én tartottuk, amely évnyitóul is szolgált és amelyet ünnepivé főkép dr. Schlesinger Sámuel főrabbinak ragyogó szépségű, az ifjúságnak a lelkéig ható szent beszéde tett; az utolsó isteni tisztelet június 16-ra esett a főrabbinak nem kevésbé sikerült ünnepi beszédével. Az évnyitó és évzáró isteni tiszteletnek ünnepi fényt adott még dr. Fejér Ferenc hitközségi elnöknek, a felügyelő-bizottság és elöljáróság számos tagjának a megjelenése és a tórához való felhivatása, nem számítva azt, hogy a főrabbi templomi beszédének már csak a hírére is zsúfolásig megtelt a Kápolnási-u. templom felnőttekkel, akik között nagy számmal voltak a testvér orthodoksz hitközség tagjai is. Az év folyamán tartott isteni tiszteletek közzül kiemelkedik a február 4-re (Sabbasz Siro) eső, amely boldogult dr. Gonda József kartársunk emlékezetének volt szentelve. Dr. Schlesinger Sámuel főrabbinak ez alkalommal mondott beszéde első felében a tanítói hivatásnak igazán szónoki magasztalása, második felében pedig a megboldogultnak művészien biztos és költőileg megható jellemzése volt. A szíveket felemelő és megrázó beszédet nemcsak az elhunytnak özvegye, árvái és rokonai hallgatták végig, hanem a hitközség vezető emberei is.