Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1927

26 XII. Fentartottuk az ifj. isteni tiszteletnek azt a berendezését is, hogy minden szombatra vendéget is hivtunk a hitközség vezetői vagy a szülék köréből, hogy az ifj. isteni tisztelet minél erősebb szálakkal fűződjék a debreceni zsidósághoz. A tórához felhívott vendégek felajánlásából számbavehető összegek jutottak nemcsak az ifj. egyesületeknek, hanem a reálgimnázium építési alapjának s a tanári és ifjúsági könyvtárnak is. Az így felajánlott adományok összege mintegy 650 pengőre ment. A tórához járuló tanulók is követték az ősi szokást, a nemes célra való áldozathozatalt. Ezek az adományok mind az ifj. egyesületek, első sorban a segítő egyesület javára szolgáltak. A vendégek, tanárok és tanulók adományaiból a segítő egyesület 650, a Sámsor-sportkör 143.50. az önképző-kör 102.50 pengővel gyarapodott. A tanulók növekedő számából újabb meg újabb előimádkozók állottak elő, részint, hogy az alkalmatlanná vált régibb társaikat felváltsák, részint hogy minél többen belegyakorolják magukat ebbe az istennek tetsző hivatásba. Az idei előimádkozók közzül kiváltak Beiger Sándor IV., Blau Márton V., Bleier Ernő III., Braun Zoltán IV., Klein László II., Vértes József III. o. tanulók. Az új előimádkozókat Gruber László VII. o. tanuló tanította be. A tóraolvasáshoz értők nagy számából kiemelkedtek: Adler Miklós, Gonda László, Polacsek Ernő, Salamon Ödön VII., Billitzer Salamon, Guttmann Árpád, Schwarz Miksa, Weisz Tibor, Wider Zoltán VI., Weisz Dezső V., Deutsch Endre, Deutsch István, Rosenbaum Imre IV., Adler Zoltán, Gonda Henrik Weisz Ernő III. és Weisz Miksa II. o. tanulók. Az ifj. isteni tiszteletnek nemcsak állandó hivei, hanem áldozókész pártfogói is vannak a felnőttek sorában. Ezek közzül hálás elismeréssel kell megemlékeznem Lédig Dezső földbirtokosról, aki egyetlen szombatot sem szokott elmulasztani és aki évről évre növekedő áldozatokat hoz az ifj. isteni tiszteleten; az idén, fia bármicvóia alkalmából, 200 pengőt ajánlott fel, hog> egyéb adományait ne is említsem. Hálás köszönet illeti Braun Sándort és nejét, mátészalkai lakosokat, akik az ifj. isteni tisztelet részére az első felszerelési tárgyat ajándékozták: egy díszes himzett templomi asztalterítőt. Az ifjúsági isteni tiszteletnek legfőbb irányítója, éltető lelke az idén is dr. Schlesinger Sámuel főrabbi volt, akinek ebbeli áldásos működését nem lehet eléggé méltatni. A rendezés, előkészítés gondja és munkája a sorainkból oly korán kidőlt dr. Gonda Józsefről mint nemes örökség Grosz Ernő és Rosenfeld Miksa hitoktató tanárokra szállott, akik híven követték nemes elődjük áldott nyomait; buzgóan és sikeresen segédkezett nekik G. Schwarz Jenő VIII. o. tanuló.