Állami főreáliskola, Debrecen, 1946

5 feliratok nem véletlen szülte alkotások, hanem pontosan tükrözniük kell a szovjet katonák akkori gondolkodásmódját, sőt egész magatartásukat és gondolat-, valamint érzelemvilágukat. Az emberre ugyanis legtöbbször nagyon jellemzőek a legjelentéktelenebbnek látszó tettei is. Sohasem felejtem el, hogy egyszer egyik, kissé uralkodni vágyó, katonás természetű kartársam a töltőtollát próbálgatta egy darab papiron. Mikor abbahagyta, odamentem és megnéztem, vájjon mily mondattal próbálta ki tollát. Ezt olvastam: Apfel a Vl-ból azonnal jöjjön le!!! Rögtön megértettem, hogy csakis ő írhatta volna le ezt a mondatot, senki más. És most, mikor ezeket a cirillbetűs jelmondatokat böngészem, megint az jut az eszembe, hogy a betűk, a mondatok tükrében megkeressem, kihámozzam belőle az ott érezhető, de nem látható és valamikor alaptalanul titokzatosnak hitt mély orosz lelket. íme néhány felirat: „Éljen a szovjef haza!" „Mindent a szülőföldünkért!" „Aki karddal jön ellenünk — kard által pusztul el: ezen az alapon áll és fog állani az orosz föld!" „Vörös Hadsereg katonái! Német rabságban sínylődő millió szovjet polgár úgy vár titeket, mint a megváltójukat!" „A legfelsőbb főparancsnok 5. számú parancsa: zúzzátok szét végképpen az ellenséget!" „Bízik bennetek Édesanyátok, a Haza!" Mit mondanak nekünk ezek a feliratok? Azt bizonyítják, hogy mindenekelőtt a hazafiasság érzésével volt telítve a szovjet katonák lelke. Meglepő ez? Igen, mert a hazug propagandának sikerült széles rétegekkel elhitetni azt, hogy nemzetköziség és hazafiság ellentétes •és egymást kizáró fogalmak. Ideje, hogy ezzel a babonával leszámoljunk ennek az értesítőnek a lapjain is, merthiszen az elmúlt rendszer törvényesen gondoskodott a „hazafiasság" ápolásáról és az iskolai évkönyveknek külön fejezetet kellett szentelniük a „hazafias nevelésinek. Mi hát az igaz hazafiság? Hadd feleljünk Ady Endrével: „A nacionalizmus nem hazafiság. A hazafiság valami olyan sine qua non-ja az embernek és a társadalomnak, hogy fogalommá sem kell sűríteni s szót sem kell keresni hozzá. A közös kultúrában s közös társadalmi munkában álló becsületes munkásemberek mind azok. Hazafiak, ha úgy tetszik. Aki ellensége a haladásnak, a jobbratörésnek, az emb&ri szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli." A letűnt rendszer uralkodó osztályának hazafisága hamis volt. A hazafiság nálunk azt jelentette, hogy másokat szólítsanak fel áldozatkészségre, teherviselésre. A munkásnak „hazafias" indokolással tagadták meg éhbére felemelését, a paraszttól a földet. A katonákat pedig álhazafias szólamokkal küldték idegen célokért meghalni távoli csataterekre. A hazafiság nevében szálltak szembe mindenféle, a fejlődést szolgáló reformokkal is és a legfőbb érvük így hangzott: „így volt ez ezer évig!", tehát maradjon minden a régiben és mindenki, aki a meglévő helyzeten változtatni akart, hazafiatlannak tünt fel az ő szemükben. Mivel pedig a régi intézmények az uralkodó osz-