Állami főreáliskola, Debrecen, 1941

Intézetünk gimnáziumi jellege a jövő tanévben teljes. Intézetünknek az 1934—35. tanévben —• átmenetileg •— az I. osztályra terjedő reálgimnáziumi jellege az idei VIII. osztállyal megszűnt. A jövő tanévben válik teljessé régi reáliskolánknak gimnáziummá való átalakulása. Oláh Gábor r. tanár nyugalomba vonult. Intézetünk törzsökös tagja : Oláh Gábor r. tanár betegsége miatt köteles szolgálati idejének lejárta előtt, 1941. évi július hó 1-én, nyugalomba vonult. Bár nyugalombavonulása nem ért bennünket váratlanul, mert éppen betegsége miatt már az elmúlt tanévben is szolgálatmentességet kapott, mégis a búcsúzásban rejlő fájó érzéssel gondolunk immár a tőlünk távollévőre, intézetünk nagynevű tanárára: Oláh Gáborra. Tanári pályafutásából 28 évet töltött intézetünk kötelékében, s ha az itteni szolgálata — saját akarata szerint is — elvonta őt, a jeles költőt és írót a nagyobb nyilvánosságtól, iskolánk világa így teljesen magáénak vallhatta őt. De ebben a mi kis világunkban is kerülte a nyilvánosságot, a szereplést : szerette az osztálytermet a hálás tanítványokkal, a tanári szobát a melegszívű és megértő kartársakkal. Szerette és a jó tanár buzgó szolgálatával szolgálta mindvégig intézetünket, s miként szülővárosának író- és költőbüszkesége, azonképpen intézetünknek tanári minőségben lett kimagasló erőssége, ékessége. — És miként írói pályáján a nemzeti hagyományok őrzőjeként a szépet, nemeset és nagyot alkotó és jelentő új irányzatnak is követője és országos viszonylatban is neves képviselője lehetett és lehet, azonképpen az új követelményeket támasztó iskolában is igen korszerű és tervszerű munkát végző tanárként az élen dolgozott. Midőn szinte észrevétlenül, szinte búcsúzatlanul távozott körünkből, idézzük írásos szavait : „Engem se nyiltan, se máskép, se írásban, se szóban ne búcsúztassatok. Isten áldjon meg benneteket!" Kívánságát teljesítjük és szavaihoz híven röviden csak annyit mondunk: magyar tanár volt a szó legnemesebb, legigazibb értelmében, izzó magyar érzésének, faj- és hazaszeretetének mindig és mindenütt, tanári katedráján és írói asztalánál egyaránt utat-inódot talált zengő magyar nyelven való kifejezésére. Mestere ö a magyar szónak, művésze a magyar költői előadásnak. A századfordulóban és korunkban munkás életet élő író és költőtanár személyéből kiáradó, kisugárzó eleven hatással tanította irodalmunkat, tanította magyar nyelvünket : példája és tanítása után tanítványai megtanulták a világos, a szabatos, mindenekfelett magyaros írás- és beszédmódot. Érettségiző tanítványainak szóbeli és írásbeli megnyilatkozása a bizottságoknak mindig kedves élményt jelentett. De egy derültebb kor kultúrájának, a latin géniusznak kincseit is hozzáértő elmével és érző szívvel osztogatta a régi reáliskolában latin nyelvet tanuló kicsiny hallgatóságának. Most, midőn búcsúzóul kezet fogunk Vele, meleg kartási érzéssel és szeretettel kívánunk Neki javulást, gyógyulást, hogy ha a doctus magister szerepét már nem is folytathatja, a doctus pocta hivatását nyelvünk és irodalmunk további felvirágoztatására még igen sokáig betölthesse. | Oláli Gábor mcjiliall. elhúnyt kartársunk árnyékozta be. A földön betegségére nem volt orvosság, s bekövetkezett a vég : a halál megváltotta Őt szenvedéseitől. A tanári pályán nemes magvető volt, 28 éven át híven és buzgón szolgált, most pihenni tért. Teste az anvatöldbe került, lelke a halhatatlanságba röppent, emléke pedig szívünkben él. Az évzáróra egybesereglett tanulók, szülők és tanártársak állva, egy perces néma kegyelettel gondoltunk az Elköltözöttre. ravatalára koszorút helyeztünk és temetésén" résztvettünk. Ravatalánál irodalmi körök búcsúztak Tőle, mint írótól és költőtől; mint kiváló tanártól, az intézet igazgatója vett megható búcsút. Intézetünk ormán 1942 június hó 23-án fekete lobogó hirdette halálát, évzáró ünnepélyünket 1*