Állami főreáliskola, Debrecen, 1940

<J kedésre adott okot, hogy egy szép női hajfürtöt elraboltak. Itt azonban Carneval üres alak, Hymen szintén. Főhibája tehát, hogy a küzdelem magá nem elég valószínű, nem tudjuk elképzelni a küzdelem tárgyát, mint olyat. Mert mi a küzdelem tárgya? Dorottya el akarja fogni Carnevalt, aki allegorikus alak, aki nem él, aki egy kalendáriumi dátum. Másik tárgya a küzdelemnek a matricula. Meg akarják keríteni, hogy megsemmisítsék. Miért? Mert benne meg van írva, hogy mikor született Dorottya. De Dorottya olyan rendkívül vén, voltakép matróna, hogy nem értjük meg, mire való a matricula megsemmisítése, hiszen az ő kora úgyis nyilvánvaló. Az invenciónak ezen kényszerűségében látja a munka főhibáját. Feltűnő továbbá a munkában az a sokféle kétértelműség, az a szabadszájú tréfa, amely majdnem minden lapján előfordul, néha szemérmetlen tréfák is. Hogyan kerültek a műbe ezek? Csodálkoznunk kellene, ha nem volnának benne. Mintáiban is megvannak. A tréfáknak szeretetét megmagyarázza a debreceni diákélet s az akkori magyar társadalom. Az akkori társas összejöveteleken bornál órákig együtt maradtak, tréfáigattak, s különösen kedvelték a borsos tréfákat. Ezután a mű taglalását végzi el, a bevezetésben rámutat arra, hogy az eposz főcselekvénye komikus harc, s hogy ez a küzdelem 24 óra alatt és egy helyen, a kaposvári palota nagytermében perdül le. A taglalás végén pedig meghatározza az eposz helyét irodalmunkban. Azt mondja, hogy ez a legjelesebb magyar komikus eposz egész Petőfiig, talán egészen Aranyig. Csokonai nagy komoly eposzt akart írni Árpádról. Árpád ebben a korban a XIX. század első évtizedeiben mintegy a levegőben volt. Minden költő gondolt erre a tárgyra. Költőnk is minden igyekezettel erre a tárgyra fordult. Ez a mű nem készült el. Milyen lett volna? Csokonai be akarta utazni Oroszországot, hogy lássa mindazt, amit Árpád látott. Ez már mutatja, hogy bizonyos realizmus lett volna ebben a munkában már Csokonai szándéka szerint, nemcsak tehetsége szerint. Voltaire-féle eposz lett volna, mint a tervezetéből látszik. Voltaire Henriásza és Vergilius Aeneise lettek volna a mintái. Csokonai drámákat is írt, de csak iskolai színpadokon adták elő őket. Kereste ugyan a kapcsolatot a pesti társasággal, de e kapcsolatot nem tudta megtalálni és így művei csak iskolai színpadokra kerültek. Debrecenben és Csurgón adták elő. Drámai művei voltakép énekes bohózatok. Ez a műfaj megfelelt az ő dévaj, hamiskodó, tréfát szerető lelkének. Az énekest azért szerette, mert így megnyilvánulhatott: a lírikus Csokonai. A bohózatok fősajátsága megvan ezekben a darabokban is. A bohózat mindenáron keresi a tréfás helyzeteket. A bohózatban uralkodik a helyzet, az író tréfás helyzeteket teremt, mindenképpen meg akar bennünket nevettetni. Ezért még a jellemek is változnak: a komikus szituáció kedvéért ide-oda inognak. Valami bátor ember a későbbi felvonásokban gyáva lesz azért, mert ilyenképpen valami nevetséges szituációt ér el a költő. Első műve Tempefői. Húszéves korában Debrecenben írta. A diákok előadták. Teljesebb címe ez : A méla Tempefői, vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon. Tempefői fiatal költő, olyan Csokonai-féle. Már első megjelenése eléggé jellemző. Tempefői ki akarja adni költeményeit. Természetesen nem talál Idadót. Végre akad egy Németországból ideszakadt nyomdász (typographus), aki kinyomatja a költeményeket. Tempefői ilyen módon adósságokba keveredik annyira, hogy be akarják csukni. Ekkor segítségért a magyar nemesekhez fordul. Fegyverneky néhány aranyat ad, Koppóházy az irodalommal egyáltalában nem foglal-