Állami főreáliskola, Debrecen, 1940

7 erről: „Én földi s különösen nemzeti dolgokat kívántam írni, hogy némely nemzeti visszaéléseket inkább megróhassak." Mik ezek a nemzeti vissza­élések? Csak az a fényűzés, elkorcsosodás, ifjaink pajzán mulatsága, amelyet olyan nagyszerűen megjutalmaz Venus? Magában a költemény­ben is vannak célzások. Ha a cselekvényből nem is látjuk ezt az irány­zatot, legalább az elmélkedések erre vallanak. Azt mondja Venus a költemény végén : „E nagy nympha által a dáma felkapja, Hogy csak patyolatja légyen, vagy kalapja, Hogy az asszonyok is lány fővel járjanak, S még a falukon is erre rá szokjanak." (Nympha : a divat.) Tehát Venus kifogásolja az idegen divatot. De nemcsak az idegen divatot róják meg Dorottyában, hanem az idegen táncot is. Vitéz Bordács azt kérdezi: „Mért nem táncol magyart az anglus, francia ? Csak a magyarnak kell más nemzet módia ? Így vesztjük hazánkat a magunk kárával, Külső tánccal, nyelvvel, szokással, ruhával. Mi ? hát az uraknak nem jut már eszébe, Mikor főispánunk beülvén székébe, A legelső táncot magyaron kezdette, S minden hazafi szív becsülte érette ?" A magyar tánc érdekében később így szól a költő : „Nemes magyar táncom ! J<i ősi nyelvünkkel S ruhánkkal főttél ki dicső nemzetünkkel, Ki európai finnyás lakhelyeden Máig sem szenvedtél mocskot szépségeden, Ázsiai fényben ragyog nemességed..." A ruhát és táncot nagyrabecsüli, mert mind a kettő ősi hagyomá­nyon alapul. Ez a célzatosság az egyes elmélkedésekben nyilvánul meg, az egész mű szellemében ez nincs meg. Költőnk csak utólag, vagy melles­leg valami magasabb jelentőséget akart adni tréfás eposzának azáltal, hogy ilyen nemzeti célzatosságot is ki akart vele fejezni. Ha az eposzt olvassuk, különös gondolatunk támad. Az, hogy itt voltakép filius ante patrem-mel van dolgunk. T. i. előttünk van egy nagy nemzeti eposz paródiája, a nagy nemzeti eposz azonban ekkor még nem készült el. A költő parodizálta a még meg nem írt nagy művét: Árpád-eposzát. Ez a körülmény magyarázza meg azt, hogy a Dorottya nem elég parodisztikus. Nem volt mit parodizálnia. A műnek fogyatkozásait könnyű észrevenni. Sok benne a durvaság. Azáltal, hogy olyan rendkívül vénnek és csúnyának rajzolja Dorottyát, megrontotta a munkának az értelmét. Dorottyában különben is van valami, ami Csokonai lírájában is mutatkozott, valami hiánya a delica­tessenek. Az invenciónak baja az, hogy a küzdelem tárgya mesterkélt. Itt ellentét mutatkozik Pope-pal. Igen természetes, habár nevetséges, hogy két család, két társaság nő- és férfineme háborúskodik egy hajfürt miatt. De ezt el lehet hinni, mert tudjuk, hogy valódi nagy ellenséges-

Next

/
Thumbnails
Contents