Állami főreáliskola, Debrecen, 1939

Dr. Riedl Frigyes tanítása Csokonai Vitéz Mihályról. (Egyetemi előadása után.) A tudós tanár előadása bevezetésében megállapítja, hogy Csokonai korának hü fia, azaz mindenképpen követi korának irányát, a kor minden irodalmi kérdésével foglalkozik. A kor három nagy irodalmi problémájának megoldásával is megpróbálkozott. Az első problémára : a klasszikus és nemzeti szellem összeegyeztetésére az Árpád-eposz megírásával akart megoldást teremteni. Ennek a műnek a megírása volt a íővágya, s élete utolsó éveiben beteges izgalommal gondolt rá; Lilla után semmi sem foglalkoztatta lelkét annyira, mint Árpád nagy alakja. Minden előbbi működését csak előkészületnek, gyakorlatnak tartotta ehhez. Ebben a nagy műben meg akarta valósítani a klasszikus és nemzeti szellem összeegyeztetését. Azonban nem írhatta meg, mert meggátolta korai halála. Utódja lett ezen a téren Vörösmarty Mihály. A második nagy kérdés a nyelvnek, a nyelvújításnak problémája. Csokonai Kazinczy barátja, bámulója volt, s így a nyelvújítással szemben sem maradhatott közömbös. Mi volt az ő véleménye? Csokonai barátja, Domby Márton 1817-ben megírta egy szellemes könyvecskében Csokonai életét. Azt írja, hogy Csokonai vett elő olykor-olykor szokatlan szókat is, de az ő különben merész, új ideákkal telt lelke új szókat alkotni nem mert, mivel tudta, hogy a nyelv a nemzet tulajdona, mellyel kényünk-kedvünk szerint bánni nem lehet. Csokonai főgondolata a nyelvújításra nézve a következő. Mi a XIX. században nem elégedhetünk meg a szittya szavakkal, amelyeket elődeink, kacagányos apáink Európába hoztak ; nekünk már sokkal több ideánk van, amelyekről őseinknek fogalmuk sem volt. A magyar irodalomtörténetben mindig látjuk, hogy a nemzet bővítette a maga nyelvét. Ezt a régi jogot épúgy, mint alkotmányos jogainkat, nem szabad nekünk feladnunk. A nyelv gazdagítására, bővítésére a következő forrásaink vannak. Vannak régi, tiszteletreméltó, törzsökös szavaink, ezeket új életre kell hozni. Sokkal bővebb forrás : új szavak alkotása a régi szavak módja szerint. Ezek aztán törvényes szavai a magyar nyelvnek. Gondoskodnunk kell arról, hogy a tájszavakat általánosan használjuk. Igazi magyar szavak ezek, csak nem ismeretesek az irodalomban. Végre meg kell tartani azokat az idegen származású szavakat, amelyeket a nyelvhasználat, a gyakorlat már szentesített. Ellenben a jogtalan uralomra szert tett idegen szavakat el kell vetnünk s helyettük a megfelelő jó magyar szavakat kell használnunk. A harmadik kérdés a népköltészet kérdése volt. Csokonai tudta, hogy a költészet a népköltészetből újul meg ; hogy a múzsának nem lehet kútvízből megélnie, forrásból is kell merítenie. Ő a következő irányban