Állami főreáliskola, Debrecen, 1939

20 Halottunk. Ady Lajos, a debreceni tankerületnek volt főigazgatója, a budapesti tankerülethez beosztott, majd betegsége miatt nyugalomba vonult tanügyi főtanácsos hosszas szenvedés után április hó 18-án elhúnyt. Ravatalánál Kiss József, tankerületünk kir. főigazgatója mondott emlékbeszédet. A korán elköltözött volt főigazgatónk emlékét intézetünk őrzi. Majoros Béla nyugalmazott tanár kitüntetése. A Hivatalos Közlöny május 31-i száma örömhírt hozott intézetünknek. A mult tanév végén elbúcsúztatott kartársunk, Majoros Béla a közoktatás terén szerzett érdemei elismeréséül igazgatói címet kapott. A jól megérdemelt kitüntetésnek az egész testület szívből örvendett, s viseléséhez sok szerencsét kívánt. Olyan kartársunk részesült kitüntetésben, akinek búcsúszavai szerint ,,az iskola a szeretet otthona volt, s ha ismét kezdené az életet, újra tanár lenne. Tanár, mert szép volt ez a hivatás pályája kezdetén és okokat sorol fel, kötelességeket, melyek ma is azzá tehetik. Szerette pályáját, óráit, kartársait, az ő szíve továbbra is itt marad az intézetben, amelynek hírnevén, tárgy és személy szerint való megbecsülésén továbbra is dolgozni fog". Áldás és békesség életére s munkájára ! Nyugalomba vonul: Balezer György r. tanár. A mi hivatalos életünknek, pályafutásunknak megindító, megható mozzanata az elválás, a búcsúzás. Búcsúzunk attól, aki vagy szolgálati idejének leteltével, vagy áthelyezés folytán válik el tőlünk, kapcsolódik ki a tegnap még közös testületből. A munkának irama, a mai robotos élet dübörgő napszámja, a kötelességteljesítés lázas sietsége tovább sodor bennünket megszokott munkánk rendjén és helyén, míg elbúcsúztatott társunk szerényen kiválik sorainkból és megy a jól megérdemelt nyugalomba, vagy távozik egy más közösségbe, hogy ott folytassa az itt abbahagyott munkát. Kinek könnyebb a válás : a távozónak, vagy a maradónak, nem kutatjuk. Intézetünk tanári testületének az utóbbi években bőven volt része a búcsúzkodásban, intézetünknek s egyúttal tanári rendünknek kiváló tagjai vonultak nyugalomba vagy áthelyezés folytán más intézethez távoztak. Mi mindig búcsúzunk, valamitől mindig búcsúzunk, mondja a költő, s a tanári testületünk az idén is búcsúzik. Balezer György kartársunk köteles szolgálati idejének leteltével július 1-én saját kérésére nyugalomba vonul. Kartársaitól, az intézettől melegen búcsúzott, s csendben elbúcsúzott a várostól, s 20 év emlékeivel új lakóhelyére, Budapestre költözött. A Tőle való megindító búcsúkodásunkat bánatossá tette a városunkból való távozása. Az örökös búcsúzásból álló élet nemcsak testületünk, de a város közösségéből is kiszakította Öt.