Állami főreáliskola, Debrecen, 1939

21 Távozó kartársunkban intézetünk elvesztette a kiváló tanárt, a hű kartársat, a nemes lelkületű nevelőt és a jeles festőművészt. Nagy volt mint tanár, nagy volt mint festőművész, s e két értékes szellemi és lelki tulajdonságokkal bíró egyéniség páratlan összhangban nyilvánult meg tanári munkásságában. Ezt a munkáját kitűnő szakképzettséggel, mindvégig páratlan szorgalommal, művészi és pedagógiai rátermettséggel végezte. Tanítványait szerette, a pontos és lelkiismeretes munkára nevelte őket. Tanítványai hálásak is voltak : tudásuk legjavát iparkodtak mindig bemutatni. Az intézeti rajzkiállítások színes bizonyságai voltak az Ö irányításával végzett iskolai munkának : e kiállítások mindenkor eseményszámba mentek a látogató szülők és vendégek előtt. Nagy kincset, drága örökséget hagyott utódjára. Mindig magasabbra ívelő pályafutását az alábbiakban adjuk. 1880-ban született Miskolcon, itt végezte középiskoláit, az alsó négy osztályt a kir. kath. algimnáziumban, a felső négy osztályt és az érettségit a ref9rmátus főgimnáziumban. Érettségi után a müncheni festőakadémiára akart menni, de egyik tanára tanácsára előbb Budapesten elvégezte a művészeti főiskola tanulmányait 1898—1902-ig. Tanári oklevelet 1902-ben szerzett. Katonai önkéntesi évét a miskolci 10. honvéd gyalogezrednél szolgálta le, azután művészi tanulmányutat tesz Olaszországban. 1904-ben az erzsébetvárosi állami főgimnáziumnál helyettesít, 1905-ben rendes tanár, 1906-ban a nagybányai állami főgimnázium rendes tanára lesz. A nagybányai művésztelep munkájába bekapcsolódik, a tanulóifjúságot a modern magyar művészet szellemében neveli, a nagybányai művésztelep jubiláris képkiállításán részt vesz, elvállalja a műtárosi bizalmi állást. Nagybánya ifjúságának müvésíi nevelésében tevékeny részt vesz, a minisztériumtól megbízást kap az állami leányiskolában is a vele kapcsolatos iparművészeti tanfolyami rajztanítás ellátására. Ugyancsak a YKM megbízásából vezeti a nagybányai Városi Múzeum archeológiai, néprajzi és képzőművészeti osztályát. A Nagybánya szomszédságában, Kővárhosszúfalun élő gróf Teleki László meghívja a nagy művészi érzékkel és tehetséggel megáldott mágnás család fiatal tagjainak művészi nevelésére. Éveken át foglalkozik a genialis tehetségű Éva grófnő tanításával s a világháború kitörése akadályozza meg a művészeti tanítás folytatását, amikor is mint tartalékos hadnagy a mozgósításkor bevonul katonai szolgálatra. Teleki Éva grófnő, ifj. Almási Dénesné grófné ma külföldön is elismert kiváló grafikus művész. A világháborúból 1918-ban mint százados jött vissza. A román megszálláskor a román eskü letetételét megtagadta, 1919-ben Debrecenbe jön, ahol az állami főreáliskola tanára lesz. Ezen tanári állása mellett a VKM megbízza a piarista gimnázium felső osztályainak rajztanításával 1922—23-ban. 1937-ben a VKM kinevezi a debreceni tankerület tanulmányi felügyelőjévé. 1938-ig a debreceni Tisza István Tudományegyetem szakelőadója, és tanít a tanárképzőintézet gyakorló gimnáziumában, 1938-ban a VKM saját kérelmére felmenti ezen megbízatások alól. Mint festőművész tevékeny részt vesz Debrecen művészi életében, ezenkívül a fővárosban s az ország több vidéki városában (Miskolc, Szeged, Karcag, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény stb.) szerepel festményeivel. A képzőművészek és Műpártolók Egyesülete a Déri Múzeumban 1940 április 7—14-ig kollektív kiállítást.rendez akvarell és olajfestményeiből, a kiállítást úgy a közönség, mint a sajtó nagy érdeklődéssel kísérte.