Állami főreáliskola, Debrecen, 1939

11 Valóban azt lehet mondani, hogy ez az óra alkalmasnak mutatkozik ilyenféle bemutatásra. Hiszen a nyolcadik osztály összefoglaló órájáról van szó, arról, amelyik nyolc év verítékes, elmélyedő s olykor gyönyörűségeket is okozó iskolai munkáját betetőzi. Egyik lábával a tanuló még benneáll az iskolában, áttekinti a bejárt utat, keresi a maradandónak bizonyult okulásokat — másik lábával már az életbe lép, hátat fordít gyermekküzdelmei színterének, s azon töpreng, hogyan verje le magáról minél biztosabban az iskola porát, hogy üdén, frissen, felajzottan kezdje meg az életharcot. Mult és jövő, iskola és élet, tanítás és okulás, megtartás és elfelejtés — valahogy mind egybesürűsödik egy nyolcadikos összefoglaláson. Másfelől magyar irodalmi összefoglalásról van szó. Annak a tantárgynak utolsó iskolai alkalmáról, amely tanárnak és tanulónak, iskolának és felettes hatóságoknak leginkább szívügye — vagy legalábbis annak kellene lennie. Ez a tárgy belső természeténél fogva központi helyet foglal el az iskolai tantárgyak közt. Egyfelől történelem ez, amely magyar multunkba, magyarrá válásunk folyamatába nvujt bepillantást ; másfelől lélektudomány, amely lelki szerkezetünkre, szellemi sajátosságunkra ad felvilágosítást. Tárgyilagos stúdium, amely rajtunk kívül álló művek, egyének, korok elemzésével foglalkozik — de más oldalról szubjektív önmegragadásra, önismeretre való alkalom. Egyszóval : tanítási tárgy és nevelői keret. Tanulságosnak Ígérkezik hát egy ilyen tantárgynak a VIII. osztályban tartott összefoglaló óráját bemutatni, illetőleg azt megfigyelni. A fényképi hűséget azonban nem merem vállalni. Külső szemlélő előtt lehet egy tanítási óra — itt az összefoglalás — öncél, lezárt, kerek egész, amelynek önmagában van értéke. A működésben levő tanár előtt azonban a legsikerültebb óra is csak egy láncszem nevelő-oktató tevékenységének folytonosságában. Töredékes alkalmi megvalósulása azoknak a nevelő-oktató céloknak, a pedagógiai célok sokaságának, amelyek állandóan, megszakítás nélkül ott munkálkodnak tanári megnyilatkozásának minden mozzanatán, s amelyek a legszebben, de a legtökéletlenebbül ható órafelépítésében is egyformán szerepet játszanak. Ezeket a belső pedagógiai hatóerőket fölfejteni nagyon távolra vezetne : egy tanári egyéniség önjellemzésévé, pedagógiai vallomásaivá tágulna. Nincs hát más hátra, mint hogy néhány főgondolatot kiemeljek az illető óra belső formáló erői közül. Hogy a valóságban — részleteiben — hogyan folyt le a szóban forgó összefoglaló óra, arról legfeljebb egy kívül álló szemlélő tudhatna hű képet rajzolni : az én bemutatásom nem lehet más, mint szubjektív számotadás, amelyben terv és kivitel, pedagógiai vágy és a siker öröme, a sikertelenség elkedvetlenítő hatása és új megoldások keresése szétbonthatatlanul egységbe fonódik. * A VIII. osztály magyar irodalmi anyaga az újabb irodalomra szorítkozik. Azt a fejlődési szakaszt foglalja magában, amelynek elején Vörösmarty Mihály, a vége felé Tamási Áron áll. Röviden ezt a szakaszt az új magyar irodalom nevével illethetjük. Ennek az elnevezésnek mélyebb értelme az, hogy az ezen összefüggésben megismert írók, költők, irodalmi alkotások, irodalmi életkérdések nem egy elmúlt s többé ugyanolyan formában vissza nem térő fejlődési korszak emlékei, hanem ezek alakították és alakítják a mai magyar életet. Vörösmartytól Tamásiig irodalmi tanulmányaink során olyan problémákkal s olyan megoldási módokkal ismerkedtünk meg, amelyek nem múzeumba való reliquiái a magyar szellem kibontakozásának, hanem teljes egészükben mai életünk formálói és érték-