Állami főreáliskola, Debrecen, 1937

22 nyozta Horváthy Dezső tanár vezetésével. Október 10-én az igazgató, Horváthy Dezső, Koháry Béla és Gyarmati László tanárok vezetésében az intézet 42 tanulója Tokajban vett részt kiránduláson. Novemberben az intézet növendékei az ifjúság részére bemutatott légi gyakorlatokat nézték végig a repülőtéren. Decemberben az I. oszt. Murányi Kálmán osztályfőnök vezetésével a Déri Múzeum néprajzi emlékeit tekintette meg. Januárban a felsőosztályosok a nagyszabású nemzetközi fényképkiállítást tekintették meg. Februárban a III. oszt. tanulói dr. Medveczky Károly tanár vezetésével a debreceni csizmadiaszínben voltak. Márciusban az ifjúsági Aero kör tagjai a repülőtéren voltak. Áprilisban a VI. oszt. és a II. osztály a Nagyerdőn növénygyüjtő kiránduláson vett részt és a városi kertészetet tekintette meg Horváthy Dezső tanár vezetése mellett. Május 18-án a III. oszt. az elsősegélynyújtást gyakorolja nagyerdei kirándulás keretében ; május 19-én a II. oszt. az erdő növény- és állatvilágát tanulmányozza szintén Horváthy Dezső tanár kíséretében. Végül június 4-én Murányi Kálmán tanár vezet intézeti kirándulást a Hortobágyra, melyen az igazgató és több kísérő tanár mellett 151 tanuló s néhány szülő vett részt. Tokaji kirándulás. A felsorolt kirándulások közül kiemelkedőbb esemény a tokaji és a hortobágyi kirándulás volt. A tokaji kirándulást az október 10-én tartott szüreti nap alkalmából induló filléres gyors tette lehetővé. A kirándulás részvételi díja így csak 2-80 P volt, de még így is ez magyarázza a jelentkezők csekély számát, amit a kirándulás szépségei miatt csak sajnálhatunk. Már korán, 149 órakor Tokajba érkeztünk. Az állomáson Palságh Lajos polgári iskolai tanár várt, akinek jóvoltából a polgári iskolában kaptunk pihenőhelyet. A cél a hegyvidék megismertetése volt, de nem zárkóztunk el a szüreti nappal kapcsolatos néprajzi látnivalók elől sem. Megtekintettük a Rákóczi pince öblös bejáratát óriás hordóival, a színpompás szüreti felvonulást és d. u. egyesek még a bemutató előadásokban is gyönyörködtek. Tíz órakor indultunk föl a Kopaszra. Gyönyörű verőfényes őszi nap volt s az Alföld síkjához szokott fiúk ugyancsak megizzadtak, míg a kanyargós és sokszor meredek hegyi ösvényen feljutottak a csúcsra. De fáradtságuknak meglett a jutalma, mert amint széttekintettek, minden irányból szebbnél-szebb panoráma tárult eléjük. Már maga az alattuk elterülő hegy, szőlőkkel borított lankáival, helyenként kiugró szikláival s ásító szakadékaival, gyönyörű képet mutatott. Nagyszerűen látszott a hegy lábánál folyó két folyónak, a Tiszának és Bodrognak ezüst szalagja, melyek éppen a város alatt egyesülnek. Mögöttük végtelenbe nyúlik az alföldi róna. Sajnos, halvány köd lepte el a nagyobb messzeségeket. Észak felé tekintve a sárospataki és újhelyi hegyek koszorúja látszik, sőt még ezek mögül is átszűrődik a ködön egy-egy halvány hegycsúcs. Meghatódva szemléltük ezeket a csúcsokat éppen úgy, mint a szemet messzeségbe vezető Tisza szalagját, mert tudjuk, hogy ezek a ködös képek elszakított testvéreink földjéről szűrődnek felénk. Az ember innen az Alföld széléről már könnyen áttekinthet a trianoni határon. De ez a tekintet ismételten csak megerősít hitünkben, hogy nem maradhat ez így. A szemlélődések után ebéd, majd játék következik. Víg gyermekzsivajtól hangos a Kopasz, de az egyre erősödő hűvös szél miatt korán visszaindul a társaság. Útközben megtekintettük még a hatalmas kőbányát, majd leérve, a Tisza és Bodrog összefolyását s Tokaj egyes nevezetességeit.