Állami főreáliskola, Debrecen, 1937

'20 ségének megóvását. Ehhez járul a nevelés, amely eleinte teljesen a szülői ház feladata ; később e gondok egyrészét átvállalja az iskola. De még ekkor is főképpen a szülőkre hárul a nevelés, hisz a nap háromnegyed részét a szülői házban, vagy annak felügyelete alatt tölti a gyermek. Rendkívül fontos a gyermekek ellenőrzésének kérdése. Sok szülő azt hiszi, hogy az ellenőrzés kötelezettségének eleget tesz azzal, ha évente egypárszor felkeresi a tanárokat, érdeklődik gyermekeiről, de a kapott útijaigazításokat nem használja fel. Ez a magyarázata annak, hogy egyes szülők az év végé felé minden eszközt felhasználnak arra, hogy gyermekük részére az elégséges jegyet kiharcolják. Megemlít egy pár esetet a szülefogadó órák anyagából. Ezek egyikével kapcsolatosan részletesen fejtegeti a tanulóöngyilkosságok kérdését. Először rámutat arra, hogy az öngyilkossággal való fenyegetőzés nem mentesítheti a tanulót a bukástól, mert akkor a fiúk lelkiismeretlenebb, könnyelműbb része egyáltalában nem tanulna s az iskola sem tudná növendékeit a pontos kötelességteljesítésre ránevelni. Majd néhány mondatban összefoglalja, hogyan lehet a tanulóöngyilkosságokat kiküszöbölni. Meg kell értetni a gyermekkel, hogy nincs olyan hiba, amelyet erős akarattal az élet későbbi folyamán jóvátenni nem lehetne. Az élet eldobása súlyos bűnnel való tetézése egy esetleg nem nagy hibának. Mindenkinek bizonyos célokat kell megvalósítania e földi életben. Nekünk keresnünk kell életünk célját s törekednünk annak megvalósítására. Fel kell kelteni a gyermek önbizalmát, fel kell rázni elernyedtségéből és rászorítani szorgalmas munkára. Ez a legbiztosabb eszköz a tanulóöngyilkosságok megszüntetésére. Ezekkel kapcsolatosan kitért az ismételtetés kérdésére is. Az elégtelen jegy nem megszégyenítő, annak jelentése csupán az, hogy a tanuló eddigi társai közt nem állhatja meg a helyét; az iskola azonban módot ad arra, hogy teljesen új környezetben egészen újra kezdhesse életének irányítását. Sok példát láthatunk arra, hogy ismétlőből jó tanuló, komoly fiú válik. A tanulógyermekek ellenőrzése abban áll, hogy a szülő állandóan kísérje figyelemmel nemcsak a fiú testi-lelki fejlődését és tanulmányi előhaladását, hanem azt is, hogy kik a barátai, a házon kívül mivel tölti idejét, tehát, hogy a környezetnek nincsen-e rá káros hatása? Ezek közül a tanulmányok ellenőrzése a legkönnyebb, pedig az is eléggé nehéz. Az otthoni tanulmányok ellenőrzésére számos konkrét tanácsot ad. A fiú iskolai szerepléséről, magaviseletéről pedig az osztályfőtől és a szaktanároktól kell útbaigazításokat kérni a szülefogadó órákon. Sokkal nehezebb az ellenőrzés további része, pedig a teendő összefoglalható egyetlen mondatba : Nem szabad megengedni azt, hogy a fiú hozzá nem illő, megbízhatatlan pajtásokkal barátkozzék. Különösen a felsőosztályos tanulóknál fontos ez, mert egy cimbora igen rövid idő alatt döntheti romba mindazt, amit a szülők és nevelők hosszú évek fáradságos munkájával építgettek. Az ellenőrzés e fajtájára nézve is ad tanácsokat. Meg kell állapítani, hogy a gyermeknek a saját osztályából, de főképen a magasabb osztályosok közül kik a barátai és törekedni kell azok jellemének megismerésére. Ha a szülőnek aggályos valamelyikkel való barátsága, annak megszüntetése céljából iparkodjék szép szóval hatni a fiúra, ha ez nem bizonyult elegendőnek, lépjen közbe erélyesen. A házon kívül eltöltött idejéről mindig adjon számot a gyermek. Jó segédeszköze az ellenőrzésnek az, hogy a gyermek, kisebb korában kérjen engedélyt az eltávozásra, nagyobb korában jelentse be szüleinek, hova és miért akar elmenni. Legnehezebb problémája az ellenőrzésnek az, hogy a fiú növekedtével annak is át kell alakulnia. Míg a kisebb gyermekre jóhatású,