Állami főreáliskola, Debrecen, 1937

16 az írói egyéniség varázsa iránt való érzékenységet emeli ki mint olyan lelki adottságokat, amelyekre az irodalomtörténeti oktatás építhet. Az irodalomtörténet tanításának célja tehát a magyar irodalmi tudat kibontakozásának élményszerű megéreztetése a növendékekkel ; a didaktikai út e cél eléréséhez irodalmi művek bemutatásán, írói egyéniségeknek a tanár által való megelevenítésén s a tanulók otthoni olvasásának irányításán át vezet. A gyakorlati megvalósítás módjának szemléltetésére egy legutóbb megtartott VlI-es irodalomtörténeti órájának történetéről számol be. Ez az óra tantárgyfelosztásbeli változás következtében első órája is volt ebben az osztályban. A módszeres előkészület első mozzanata volt a tankönyv megfelelő fejezeteinek áttanulmányozása. A felújulás korának előzményei voltak éppen soron s erről a Beöthy-féle tankönyv 12 lapon keresztül szól. Van itt politikai helyzet, világirodalmi áttekintés, költői irányok belső kapcsolatainak kitüntetése : de semmi az irodalmi műből, a költői egyéniségből s az olvastatás lehetőségéből. Pedig az irodalmi tudat tisztázásához csak ezeken keresztül lehet eljutni s ezért ajánlatos volna az előzményeken minél hamarabb túlesni. Ebből a szükségérzetből, de egyben a tankönyvhöz való alkalmazkodás kötelezettségéből született meg az óravázlat ilyen formában : I. 1. ismerkedés (beszélgetés magánolvasmányokról, könyvnélküliekről). 2. a régi irodalom útja : összefoglaló átnézet. II. 1. közállapotok a felújulás korában, politikai helyzet, iskolázás, színészet, hírlapok. 2. szellemi életforma, felvilágosodás, újklasszicizmus, • ' ' ^ rokokó-ízlés. 3. költői iskolák. ' ' III. Összefoglalás. Ilyen felkészültséggel és tervvel lépett a tanár az osztályba. Itt azonban a valóságos szükségletek megérzése egészen más óravezetést diktált, mint• amilyet a .tankönyv vagy az óraváz.lat követelt volna. Elmaradt a külön, bevezetőnek szánt ismerkedés ': tártát wés-^támtló irodalomszemléle•tének kicserélésével az úgyis-megtörtént az óra folyamárt. Az óra mindjárt központi kérdések fölvetésével',-tudatosításával kezdődött. A tanár irányított, kérdezett, a tanulók adták a megoldást. Megindításul elsorolták a magyar irodalomtörténet időrendi korszakait. A következő feladat volt megkeresni korszakról-korszakra, mi volt az akkori emberek szemében méltó az irodalmi megformálásra. Rájöttek a növendékek, hogy a pogánykor az egyéni vitézséget, hősiséget tartotta megörökítésre méltónak. A középkor emberének főmozgatója a vallásosság — mint az emberiség egyetemes, az egyház és a dogmák által szabályozott viszonya Istenhez. A reformáció és a humanizmus hozta az egyéniség alkotó tényezőinek — a lelkiismeretnek, az érzelemvilágnak, a természetszemléletnek, a tudományos vizsgálódásnak — felszabadulását. Az ellenreformáció korában ölt testet a nemzeti sorstudat — a pogány és idegen veszedelem ha-