Állami főreáliskola, Debrecen, 1937

17 Iálos ölelésében — s az egyénről áttolódik az érdeklődés a nemzet, az állam, az egyház egyetemességeire. A pihenés kora új eszményt nem fejlesztett, hanem a tudományos szabadvizsgálódás megvalósításával, a vallásos eszmény fenntartásával, a külső és belső derékséggel felruházott gáláns ember alakjának kiformálásával mintegy egybefoglalta az addig elért eredményeket. A következő kérdéscsomó : mik a tényezői a teljes irodalmi életnek? A fiúk sorolták elő : 1. az irodalmi mű — ez már a pogánykorban megalakult ; 2. írói egyéniség — ezt hozta a reformáció ; 3. közönség — ezt az 1772-ben kezdődő új irodalom szervezi meg. A közönséggel teljesedik be az irodalom : a mű és az író csak úgy teljesítheti hivatását, ha van közönség, amely a müvek eszmei tartalmát s az írói egyéniségek indításait felfogja s az életben megvalósítja. Bessenyei György indította meg a magyar irodalmi élet fejlődésének ezt a jelentős szakaszát, amelyben a közönség fontossága tisztázódik. Ö magán tapasztalta meg a magyar közönség elmaradottságát, szervezetlenségét s a művelt olvasó típusává képezte ki magát. Irodalomtörténeti jelentősége nem a műveiben, nem is egyéniségének művészi varázsában rejlik, hanem abban, hogy ő eszmék befogadója, egyéniségek varázsának átsugároztatója : példát adott arra, milyen legyen a művelt magyar olvasóközönség. Az óra menetének vázlatszerű rögzítése vezérszók táblára jegyzésével megtörtént s az óra végén könnyű volt az összegezés e vázlat alapján : 1. időrendi korszakok, 2. a régi irodalom eszményei, hősiség, vallásosság, egyéniség, egyetemesség, egybefoglalás, 3. az irodalmi élet tényezői, irodalmi mű, írói egyéniség, közönség. 4. Bessenyei : a közönség típusa. Az óra tanulságait a tanár a következőkben igyekezett levonni : 1. Didaktikai nyereségnek érzi, hogy sikerült azt az utat megtalálnia, mely az új ismeretet minden ízében a régi ismeretekre építi. Megvolt a fokozatosság elve : külsőleges szemléletből — időrendi korszakok felelevenítéséből — indult a munka s fokozatosan mélyült, mikor a régi korszakok eszményeit tudatosította, aztán pedig az irodalmi élet tényezőit boncolta. Egységes megismerést nyújtott az óra egyfelől, de másfelől nyitva hagyta az utat a továbbgondolkozás előtt: Bessenyei alakjának paradoxonszerű beállítása alkalmasnak látszik arra, hogy a megismerés feszültsége fel ne oldódjék az óra után sem, hanem termékennyé munkálja a talajt a következő órák számára. 2. Pedagógiai nyereséget érzett abban, hogy a fiúkban észrevehető örömet keltett az ismeretnek lelkükben való lassú felderengése. Látszott, hogy az értékek világával személyes kapcsolatba léptek. 3. A módszeres előkészület mintha teljesen feleslegesnek bizonyult volna. Mintegy erőszakosan odatolakodik a megnyilatkozni vágyó tanári egyéniség és az értékbefogadásra megnyíló növendék lelkisége közé s gátolja a pedagógiai élmény megvalósulását. A jelen óra történetéből 2