Állami főreáliskola, Debrecen, 1930

6 híres, hogy Kelet-Magyarország hatalmas bázisa lesz, uralkodik Bulgáriától föl Bécsig. Eddig is az „iskolák városá"-nak hívták, de most még inkább megérdemli ezt a nevet, mert sokféle közép- és szakiskolájához megszerzi a legfőbb fokú iskolát : az egyetemet. Gyönyörű fejlődési út áll előtte, mikor kitör 1914-ben a világháború. Aranyat és vért annyit áldoz ebben a szörnyű mészárlásban, hogy róla lehetne megmintázni az Áldozatkészség szobrát. És Debrecen áll és Debrecen él. Százszor csapja földhöz a sorsa, mint Anteust és százszor áll talpra megint. Címerében ott a pálma, mely a terhek alatt nő ; ott a íőnikszmadár, mely tűz-sírjából diadalmasan támad életre megint. A világtörténet viharos tengere zúg, hömpölyög fölötte s ez a geológiáikig is tengermedrében épült város szívósan, némán viseli az idők rázuhogó csapásait. II. Debrecen sok tekintetben a komorság, a ridegség városa. (Ady Endre pedig a konzervatívizmusa miatt hívja a „maradandóság városá"-nak. Ez mintha örök életet is jelentene...) Már Kazinczy Ferenc azt írja róla, hogy : „lugubris tónusú", komor hangulatú. Ez a szomorú hangulat csakugyan ott ül még az utcáin, mint valami őszi köd. Ez ölte meg időnap előtt a szegény Csokonait ; ettől fázik sok idevetődött melegebb szív. Azt mondják, a kálvinizmus puritán világfelfogásának a velejárója ez a hidegrideg zárkózottság. Annyi bizonyos, hogy a debreceni ember nem nyílik meg egy szóra az idegennek. Zárkózottsága félig gyanakodás, félig valami ősi gőgöt takar. Gyanakvó, mert ez a város a csalattatások városa volt évszázadokon át : a kormányzóhatalom (aulikus és katholikus) haragudott reá rebelis és kálvinista-eretnek volta miatt ; kiesett az uralkodó szárnya alatt emelkedő és boldog városok köréből. De a debreceni zárkózottság mögött valami különös gőg is lappang ; aki ennek a városnak, a legmagyarabb városnak a cívise, polgára : az valamivel több, mint más magyar ; t. i. vallása, a kálvinizmus is mintha nemzeti istentisztelet volna. Adynak is igaza van : ez a tengerfenekén épült város konzervatív, a maradandóság városa. Debrecen nagyon nehezen .mozdul. De ha egyszer megindul, akkor megy, mint a hegy. Jókai 1849-ben itt lakik négy hónapig s azt mondja : a debreceni ember a világ legjózanabb embere, még a forradalom sem bírja kipenderíteni a sodrából. Ha 1849-ben nem tudta, bizony nem tudta 1918-ban sem. Itt a kommunizmus a román hadsereg bevonulása nélkül is meghalt volna csecsemő korában, mert a civishadak, a nagy földbirtokos gazdák föl nem osztották volna az ősi földeket a világ legszebb piros zászlójáért sem. A bizalmatlanság és zárkózottság másik oka az, hogy Debrecennek nagyon sok ura volt és egyidőben két, sőt három színre kellett játszania. Mint ősrégi kalmár, vagyis kereskedő város : nem kézzel, hanem ésszel védte a maga igazát. A védekező ész leghajlékonyabb fegyvere : a furfang. Voltak a városnak a török világban olyan bírái, kik egyszerre parolázlak törökkel s némettel; később kuruccal s labanccal. Többet ésszel, mint erővel. Debrecent soha nem védték kőfalak ; de a polgárai okossága mindig jó páncél volt a jött-mentek támadása ellen. Sajátságos vonása ennek a városnak az is, hogy őslakói: a gazdálkodók, az iparosok és a régebbi kereskedő családok meghatározott utcákon csoportosultak, mintha az egyes iparágak a rokoni kapcsolatok folytán egy-egy tömegbe vonzanák az egyfajta mestereket. így a hajdani guba-