Állami főreáliskola, Debrecen, 1926

20 és oktatás céljait. Egyes szaktanárok óráik keretében, avagy egy-egy félnapot felhasználva elvezették az ifjúságot a városi múzeumba, a helybeli gyárakba, a város egyes tanulságos részeire, a Nagyerdőbe. Ilyen alkalmakkor jelentékenyen gyarapodott a tanulók történelmi, földrajzi, természettudományi és művészeti ismerete. A szorosan a városhoz kapcsolt kirándulásokon felül, alkalomadtán elvittük a tanulóifjúságot távolabbi helyekre is. így: a) szept. 6-án dr. Horvay Róbert, Husz Ödön, és Lovas Rezső tanárok vezetése alatt kirándult az ifjúság egyrésze a „Guthi-erdőbe", ahol megszemléltük az Árpádházi királyok korából fennmaradt templom romjait, majd botanizálva és bogarászva bejártuk Debrecen városának e hatalmas erdőségét. Visszajövet Aradvány-pusztán pihentünk meg, ahol Saád Gyula főintéző úr kedves családja látta lekötelező szívességgel és szeretettel vendégül a kiránduló társaságot. b) Október 6-án Hajduhadházra rándult ki az intézet ifjúsága tanárainak felügyelete alatt. Október 6. Ködben, gyászban, vérben fogant nap. A vesztőhely ijesztő iszonyata árnyéklik sötéten fölötte. Vérlázító gyávaság borzalmas méhe szülte. Szomorú, mint az ősz. Feketén gyászos, mint az őszi ború. — Ilyen minden ünnepünk ! Századok óta börtön, száműzetés, vérpad várta a mi legendás hőseinket. Ott vesztek el csúfos halállal a bakó kezén. A legnagyobbak. Hol egy, hol több. ...Október 6-án tizenhárom. Bitófák áldozatai voltak. Az észvesztett önkény gyűlölete el sem temette őket. Cserepár katonák kegyetlen lába beletaposta őket a föleibe, hogy halom se lássék fölöttük. Virág, fűszál se hajtson ki a hantokból. Vesszenek el ! Emléküket se őrizze semmi ! — Följ árnak-e síró kísértetként ? Lehet. De nekünk úgy jelennek meg glóriával. Ragyogó fényben. A megtiport, de le nem győzött nemzeti Géniusz szent vértanúiként. Tetemük nincs Pantheonban, sírvermük jelöletlen — és árnyaik mégsem bosszút kiáltanak. Diadalmas megébredésre, a százados harc megvívására hívnak. Tűzön, véren, áldozatokon, halálon keresztül. Csodálatos ihletésű ünnep, amely bennünket varázsával elönt. A reáliskola tanári kara és ifjúsága a f. isk. évben Hadházon a főtéri hősök szobra előtt áldozott október 6. emlékének. A nap jelentőségét Telkes Sándor tanár és Zivuska Alfonz VIII. o. t. önképzőköri elnök méltatták. Az intézeti énekkar Kollwentz Rezső tanár vezetésével gyászdalokat adott elő. Baukovácz Alfréd VII. o. t. alkalmi ódát szavalt. A hősök szobrának megkoszorúzása után a Földi János író szülőházán elhelyezett emléktáblát koszorúzta meg Majoros Béla tanár emelkedett, magvas szónoklat keretében. Innen az ifjúság kivonult a hadházi gyönyörű erdőbe, ahol ebéd, játék következett. Az egész nap méltó megemlékezéssel, a jövőbe vetett bizakodással és azzal a tudattal és gondolattal telt el, hogy lesz még ünnep a világon, lesz még Nagy-Magyarország. Este 7 órakor különvonat szállított bennünket Debreczenbe. A rendezés körültekintő munkáját Majoros Béla kartárs végezte. A kiránduláson a teljes tanári kar és az egész ifjúság részt vett. c) Május 2-án igazgatói szünetnap volt, amelyen a tanári kar vezetése mellett az ifjúság kirándult a Nagycsere-erdőbe. Május 1-én sötét felhők tornyosultak az égen, vakító villámok hasították át a levegőt; város,