Állami főreáliskola, Debrecen, 1926

21 falu, erdő messze hangzott az égdörgéstől. Zuhogott a zápor egy nap szakadatlanul. Virágébredés, bimbóhasadás, rügyfakadás hónapjának, a szép májusnak elsején ilyen csúnya idő. A reálistákat aggodalom fogja el, szomorúság, bánat üli a lelkeket, hogy mi lesz a holnapi kirándulással. Pedig minő szép a tavaszi reggel künn a természet ölén ! Május 2-án 7 órára teljes fölszereléssel talpon az egész iskola s várja a nagyállomáson a vonat indulását. Az égen tarka-felhők úsznak. Félóra múlva kiszállunk a jókedvtől hangos különvonatból és másfélórás gyaloglás után a Nagycsere erdőn vagyunk. Most már kék égbolt és ezüstös felhők, tarka-virágok és illatos levegő, madárdal és fenséges zöld erdő. Az egész földet Isten egy virágoktól tarkálló zöld szőnyeggel terítette le, a fákat elborítá virágözönnel, mintha valami nagy ünnep volna és Isten az ő angyalaival, láthatatlanul bár, körmenetet tartana az egész földön, falvak és emberek között, hegyenvölgyön át és mintha mindenütt megállva, saját kezével osztaná az áldást. A pacsirta a kék égben a zsoltárokat énekli, a fürj a rozsban a litániát imádkozza, a rigó Tedeumot hangoztat és a víg dalosok serege oly jókedvűen újjong, hogy az egész igazán úgy zeng, mint egy szív mélyéből eredő ezerhangú istendícséret. Mint áldozati füst, úgy emelkedik köröskörül ég felé a virágok illata. — De nemcsak a természetbe, hanem az emberi szívbe is visszatért a jókedv, az istenáldás. Nézzed csak ezt a 400 újjongó gyermeket a tisztáson, az erdő zöldjében és kissé távolabb a tanya körül ott, azt a földmívest. Játék, sportolás, botanika, cserkészet a programm. Az illatos levegő, a szép környezet oly meleget ébreszt a keblekben, hogy csak itt érzi magát legjobban. De ime, minő kedves hangok hallatszanak onnét a domb mögül '? A furulyázó pásztor az, legelő nyájával, ugrándozó báránykáival. Éppen fűzfavesszőből sípot készített a fiacskájának és a boldog kicsiny gondtalanul kíséri rajta az apja víg danáit. A természet örök szépségein gyönyörködvén, a természet nyitott könyvéből olvasgatván Petőfivel valljuk : „Óh természet, óh, dicső természet, Mely nyelv merne versenyezni véled, Mentől inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz ! A zakatoló vonat este órára Debrecenbe hozott egy kedves igazgatói szünetet a természetben eltöltött tanári kart és ifjúságot. d)Jún. 23—27. között Lovas Rezső és Telkes Sándor tanárok vezetése alatt 22 tagú kiránduló-társaság járta be a Mátra-hegység természeti kincsekben és tájképi szépségekben gazdag vidékét. Útirányuk volt : Debrecen, Füzesabony, Vámosgyörk, Gyöngyös, Mátrafüred, Kékes és Galyacsúcsok, Parádl'ürdő, Sirok, Kaálkápolna, Füzesabony, Debrecen. Ugyancsak a Mátrában fogja tartani intézetünk cserkészcsapata dr. Zalai János igazgató vezetése alatt nyári nagy táborzását is. e) A VIII. oszt. tanulmányi útjai. A VIII. osztály az osztályfő vezetésével a következő tanulmányi utakat tette : Szept. 20-án a Máv. gépjavítóműhelybe; Okt. 1-én az egyetemi klinikákhoz ; Okt. 7-én az ,,István"-gőzmalomba és a „Gyógyárú Keresk. R.-T." nagy raktárába ; Ápr. 6-án a telefon- és táviró központba ; Ápr. 8-án a városi villanytelepre és gázgyárba.