Állami főreáliskola, Debrecen, 1924

14 XVII. Iskolánk hősi halottai. Iskolánk ezévi történetének mozzanatai közül kiemelkedik a kegyeletnek és az iskolához való ragaszkodásnak az a megható megnyilatkozása, amellyel az intézet növendékei az iskola hősi halottainak emlékének adóztak emléktábla elhelyezésével. A decemberi szülői értekezleten az a kívánság nyilvánult meg a szülők részéről, hogy az intézetben érettségi vizsgálatot tett és a különböző harctereken elesett volt növendékek emléke megörökíttessék. A kívánságot tett követte. Az áldozatkész szülők rövid idő alatt oly szép összeget hoztak össze, hogy az iskolai évvégén, június 14-én, már a leleplezési ünnepélyt is megtarthattuk. Az emléktáblát az intézet előcsarnokában helyeztük el, hogy amíg az épület fennáll, örökké hirdesse az intézet hősi halottainak önfeláldozó hazaszeretetét. Huszonkét aranybetűs név ragyog a fekete rideg márványon, huszonkét hős szelleme szól minden nap a mindenkori ifjúsághoz. Az ünnepély úgy külső megnyilatkozásában, mint belső tartalmában megkapó, megható és felemelő volt. Megjelent az ünnepélyen az elesettek hozzátartozóin kívül Ferjentsik Ottó altábornagy, Ady Lajos tank. kir. főigazgató, dr. Husz Richárd egyet, tanár, vitéz Nagy Pál tábornok, a vitézi szék kapitánya, dr. Csűrös Ferenc városi tanácsnok, S. Szabó József református főgimn., Iiogyor József r. k. reálgimn., dr. Kardos Albert zsidó reálgimn., Koncz Aurélné református leánygimn., Greiner Mihály fiú keresk. és Révész Vilmos női keresk. isk. igazgatók, a középfokú iskolák tanári és ifjúsági küldöttségei, a reáliskolai tanári testület és az ifjúság, azonfölül díszes közönség. Az ünnepély a tornacsarnokban folyt le. A „Nemzeti Hiszekegy" után dr. Zivuska Jenő egyet, magántanár, az intézet tanára tartotta a múltat, a jelent és a jövőt"átfogó, gondolatokban gazdag ünnepi beszédet. Laczkó Béla kir. erdőmérnök, az intézet egykori jeles növendéke közvetlen melegséggel vázolta azokat az időket, amelyeket ő tanuló korában a hősökkel átélt. Egyenként és névszerint említette fel őket kedvenc foglalatosságaikkal együtt annyi szeretettel, hogy szem nem maradt szárazon. Balla György VIII. o. t., a jelenlegi tanítványok nevében beszélt. A felemelő ünnepély után a díszes közönség az előcsarnokba vonult, ahol az igazgató az emléktáblát a következő beszéd kíséretében vette át : ,,A mi jó iskolánk két kőtáblát állít elénk, amelyekről a polgári erények két legnagyobbika olvasható le : a tettrekész áldozatkészség és az önzetlen hazaszeretet. A korábbi tábla Debrecen sz. kir. város nemes közönségének a magyar kultura oltárán hozott nagy áldozatát hirdeti. Az a tábla pedig, amely előtt most állunk, örökké fogja hirdetni annak a hazaszeretetnek ki nem aluvó lángját, melyet hőseink épen ez iskola falai közt szerezték. A nagyobbrészt már a temetőkben nyugvó tanárok tanításai nem estek a kősziklára, hanem termékeny talajra hullottak. A tanítványok a haza hívó szózatára megtették kötelességüket. A mesterek és a tanítványok szellemei most már együtt vannak, édes szavakat suttognak egymásnak a régi időkről, az iskolában eltöltött évekről és nyugtalanul könnyes szemmel tekintenek le reánk, a szerencsétlen utódokra, a csonka haza síró és nyomorgó özvegyeire és árváira, akiknek ez a megnyomorított és agyonsanyargatott haza talán egy falat kenyeret sem tud nyújtani.