Állami főreáliskola, Debrecen, 1924

15 Ne nyugtalankodjatok ti hős szellemek ! Nemcsak ittmaradt özvegyetek és árvátok szenved, mindnyájan szenvedünk. Sorsunk mostoha, életünk rabság. De él bennünk a hit, hogy kiomlott véretek és porladozó hamvatok meg fogja termékenyíteni a haza földjét, s poraitok felett egy új magyar élet, egy szebb jövő, minden magyart magában foglaló haza fog felvirulni, olyan, aminőről akkor álmodoztatok, amidőn az első sorokban a hazáért harcoltatok. Itt örök emléketeket hirdető kőtábla előtt megfogadjuk, hogy tanító és nevelő munkánkban egy hajszálnyira sem térünk el a ránk maradt hagyományoktól, a reánkbízott ifjúságot a tettrekész áldozatkészségre és az önzetlen hazaszeretetre neveljük. Arra a hazaszeretetre, amely ha a kürt megszólal és a haza őket a határokra hívja, nem ismernek akadályt, hanem ha kell, életük feláldozásával küzdenek egy nagy Magyarországért. Adja Isten, hogy ez az idő minél hamarább bekövetkezzék ! A kedves szülőknek igen szépen köszönöm, hogy az iskola iránt táplált szeretetük az elesett hősök emlékét felállította, az emléktáblát az előkészítő bizottságtól átveszem, megőrzöm". A beszéd után következett az emléktábla megkoszorúzása. Dr. Horvav Róbert c. igazgató a reáliskola tanári testületének, Ungváry György a tanulótársak szövetségének, Balla György a tanuló ifjúságnak a koszorúját tette le. Az összes középfokú iskolák növendékei szebbnélszebb virágcsokrokat helyeztek el az emléktáblára és az összesek nevében Tóth Lenke leánygimn. VII. o. t. beszélt megkapó szavakkal. A „Hymnus" elhangzása után a reáliskolai ifjúság díszmenetben vonult el a tábla előtt s ezzel a megható ünnepély véget ért. — Iskolánk hősi halottai : 1914 — 18. Afonyi Lajos, Doberdó, 1915., Bisotka János, Doberdó, 1917., Csengeri József, Galícia, 1915., dr. Czobor László, Isonzó, 1915., Ekstein József, Lemberg, 1915., Emerich Lipót, Beval, 1920., Horváth József, Szerbia, 1917., Klein Béla, S.-Martino, 1915., Kovács István, Oroszország, 1914., Kovács Sándor, Oroszország, 1915., Kozma István, Lokvica, 1914., Löwy Sámuel, Oroszország, 1914., Nádasdi Dániel, Galícia, 1915., Oláh Gyula, olasz harctér, 1915., Papp József, Lublin, 1914., Pete Mihály M.-Gabrielle, 1917., Pollák Jenő, Piave, 1918., dr. Sajó Béla, S.-Michele, 1915., Szendrei Béla, Isonzó, 1915., Szepesi József, Úzsok, 1915., dr. Szép Imre, olasz harctér, 1916., Tikos Lajos, Doberdó, 1916. Tanuljunk a hazáért élni, s ha kell, meghalni. IV. Iskolánk nevéről. Az 1921. tanévtől régi, egyszerű nevünk megváltozott, iskolánkat Fazekas Mihályról, Debreceni áll. Fazekas Mihálv főreáliskolának nevezték el. Fazekas Mihály (szül. Debrecenben 1766., meghalt 1828.), akinek nevét viseli iskolánk, Csokonai kortársa és barátja volt. Ifjúságát katonáskodásban töltötte külföldön, s mikor 1796-ban, harminc éves korában hazatért főhadnagyi ranggal, verselgetésre, a növények tudományos megfigyelésére szenteli életét. A természettudományok művelése hagyomány volt akkor Debrecenben ; Földi János, a híres orvos és író serkentő hatása alól Fazekas sem tudott szabadulni ; s a korán elhunyt Földi félbe-