Állami főreáliskola, Debrecen, 1916

5 a sokféle anyag roppant tömegéből csak annyit használ fel, amennyi művéhez szükséges. Arany a költői építésnek, a szerkesztésnek ezt a kettős nehézségét egyaránt le tudta győzni, llosvai Selymes Péier hányt-vetett históriájából, e krónika szegényes és hézagos eseményeiből egy hatalmas műveit tereimtett, egy ragyogó pallotáit épített, a TöMi-trifógiát, amelynek közepén áll a romantikus díszű főépület, a Toldi szerelme és amelynek egyiik szárnya egy virágos keríű, fehér falú kedves falusi ház, a Toldi, másik szárnya pedig egy repkénnyel borított komor remetelak, a Toldi estéje. Talán még nagyobb művésznek bizonyította miagát Arany, amikor a hán mondák tévesztő tömkelegébő megtervezte és fölépítette Buda halálát, ezt a külsöleg-belsőleg legtökéletesebb munkáját; csupán azt kell sajnálnunk, hogy az összehordott és mesterien elrendezett anyagból csak csonka falakat emelhetett és így a húin hősikölteményneik második s harmadik része nem készülhetett el. De a töredékekből is eléggé következtethetünk az építőmesternek lángelméjére, csodás szerkesztő képességére. Legbámulatosabb Arany, mint a nyelv mestere, mint a szó művésze. Valóságos kincstár az ő nyelve, amelyhez a drágaköveket, a nemes érceket letűnt századoknak mesés idejéből, egyszersmind a mai népnyelvnek rejtett zugaiból kutatta és halmozta fel. De a régit és népit, az ódont és újat, a fellengőt és az útszélit, úgy alakította, úgy formálta, hogy előadása mindenütt művészi, mindenütt magyar. Ura és parancsolója a magyar nyelvnek, a szók és szólások, a kifejezések és fordulatok egyszer úgy hajlanak, simulnak az ő keze alatt, mint a finom aranyés ezüstfonalak, máskor úgy tömörülnek, úgy edződnek, mint a vert vas, mint a rugalmas acél. S milyen zene, milyen öszliang van az ő költői nyelvében! A magyar ritmusnak a szabályait nem hiába ő fedezte föl; költeményeivel meg is valósította. Előadása egyik költeményében szökelve lejt és vidoran csörgedez, másikban lassan és méltóságosan hömpölyög, sőt még ugyanazon költeményének is egyik versszaka lágyan suttog, a másik viharként zúg. Gondoljunk csak A velszi bárdok ifjú és agg énekesének szavaira. Érzés és gondolat, szerkesztés és jellemzés, előadás és verselés, mind, mind a szellemóriást, mind a tökéletes művészt bizonyítják. S ami hódolat a költőt megilleti, azt tetézni kell Aranynál az ember iránti tisztelettel. Az egyszerűség, a szerénység, a kötelességteljesítés megtestesülése volt ő, akitől mi sem állott távolabb, mint a hivalkodás, az elbizakodottság, a