Állami főreáliskola, Debrecen, 1914

I. Évzáró beszéd.* Pusztító világháború zajában nyitottuk meg ezt az; iskolai évet, mindent felforgatással és elnyeléssel fenyegető élet-halálharc zivatarában zárjuk be. Akik velem eggyütt azt hitték, hogy a mai kor hadjárata 3—4 hónapnál nem tarthat tovább, szörnyű csalódásnak lettünk az áldozatai; íme a hadüzenettől számítva az első év már vége felé jár, de hol van még vége a vérontásnak, mikor alig egy hete egy új nagyhatalom vegyült a harcba, a hitszegő olasz nemzet támadt orvul reánk, volt szövetségesére. * * Sokat vitatkoztak, kivált a háború elején, nemcsak a nagyközönség, hanem a leghívatottabbak is, hogy a háború idejére megnyíljanak-e az iskolák? Kezdettől fogva azt vallottam és most a tapasztalatok után még inkább hangoztatom, hogy szerencsétlenség, kiszámíthatatlan erkölcsi kár lett volna az iskolák életének félbeszakítása. Ha az iskolák szüneteltek volna, száz- meg százezer zsenge lélek, ifjú elme akadt volna meg fejlődésében, nemcsak a felnőtteknek fegyverben álló milliói, hanem a serdűlőknek tanulni köteles ugyanolyan tömegű csapatai veszítettek volna el életökbő! legalább egy évet. Az általános védőkötelezettség mellett nem hiába van törvénybe foglalva az általános tanúlókötelezettség; az egyiknek teljesítéséből nem következik a másiknak az elhanyagolása. Az iskolák szünetelése még kézzelfogható veszedelemmel is járt volna. Iskola nélkül több százezer fiatal lélek adta volna át magát tétlenségnek, könnyelmű gondatlanságnak, erkölcsi durvaságnak és most talári nekünk is olyan gyalá* Elmondotta az iskola évzáró ünnepén, 1915. május 31-én az igazgató. 1*