Állami főreáliskola, Debrecen, 1914

12 után visszatért a déli harctérre s tudtunkkal most is ott teljesít szolgálatot. 2. Isoz de Cháteau d'Oex Emil a budapesti VI. ker. áll. reáliskola r. tanára, mint honvédfőhadnagy harcolta végig a galíciai hadjáratot. Vitéz magatartásáért signum laudist-1 kapott; aztán mint a 302. honvédgyalogezred egyik századparancsnoka hősi halált halt 1915 május 19-én a Lutkov melletti csatatéren. Áldás emlékére! 3. Tanulók hadiszolgálata. A háború elején az 1894-ben, a háború további folyamán az 1895-ben és 1896-ban született növendékeink részben be sem várták a népfölkelői szemlére való behívást, hanem csapattestet választva besoroztatták magukat, részben a népfelkelői szemlén váltak be. így lett katona 1. Ercsényi Évüld VIII. o. t. 1914 okt. 15-én. 2. Afonyi Lajos VI. o. t. 1915 febr. 15-én. 3. MadUalié Aszim V. o. t. 1915. márc. 15-én. 4. Szombathy Imre VIII. o. t. 1915 ápr. 15-én. 5. Kellner Púi VIII. o. t. május 15-én. 6. Kozma István VIII. o. t. 7. Nagy Gyula VII. o. t. 8. Szendrei Béla VI. o. t. Az utóbbi 5 a VKM. 913 —1915. eln. sz. rendelete értelmében osztály-, illetőleg érettségi bizonyítványt is kapott. Elbocsátásuk alkalmával az igazgató egybegyüjtötte a tanulókat 1915 május 8-án és e búcsúszavakat intézte a katonai szolgálatra menőkhöz: „Régi legendák újulnak meg, hajdani mondák válnak valóra. Amit csodálkozva hallottunk Kisfaludyról, Petőfiről, Tóth Kálmánról és még sok más nagy emberünkről, hogy az iskola padjaiból mentek a csatatérre, az most e világrengető nagy háborúban százszorosan és ezerszeresen megismétlődik. Egy hatalmas sereget lehetne felállítani azokból az ifjakból, akik szivök indítására, vagy a haza hívására odahagyják az iskola falait, leteszik a könyvet és felveszik a fegyvert. Ebbe a hatalmas seregbe sorolhatlak benneteket is, kedves besorozott tanítványaink! Ti is a mai nappal megváltok az iskolától, a ti eddigi szerető anyátoktól, gondozó nevelőtöktől, megváltok, hogy a tanulásnál magasabb rendű feladatot vegyetek ifjú és talán csak ezentúl megedzendő vállaitokra, a haza védelmének magasztos feladatát. Ha eddig kötelességteljesítést kívánt tőletek az iskola, még inkább azt fog tőletek követelni a katonaság. En hiszem és reménylem, hogy a rátok váró kötelességnek teljes mértékben eleget fogtok tenni. Hiszem és remélem már csak azért is, mert ti és már elbocsátott társaitok itt az iskolában is tisztességesen, becsületesen viseltétek magatokat. Hiszem és remélem, mert ott van előttetek a fényes példa, a magyar katonáknak világraszóló bátorsága, vitézsége, hősiessége. Ezek a magyar katonai erények éppen a napokban aratják méltó jutalmukat; magyar honvédek és bakák, magyar huszárok és tüzérek éppen most tisztítják meg a haza szent földjét az ellenség utolsó csapataitól, éppen most zúzzák össze az orosz világbirodalomnak egyik legnagyobb hadseregét.