Állami főreáliskola, Debrecen, 1914

Í3 Áz iskolában tanult kötelességteljesítés útján haiadjatok tovább, a harcmezőről idevilágló fényes tettek dicsősége vezessen benneteket nemes, de nehéz új pályátokon. Erre az útra, erre a pályára szerető jó kívánságaink kísérnek benneteket. Az isten vezéreljen, az isten óvjon, az isten hozzon vissza benneteket!" A besorozottak nevében Kozma István jelesen érett tanuló válaszolt: „Talán utoljái a vagyunk itt a Tek. Tanári Kar előtt mi, az iskolának katonává lett tagjai. Nemsokára egy új életet kell megkezdenünk, mely sokkal nehezebb, keményebb lesz az eddiginél. És mi bizonyára sokszor gondolunk vissza a még nem régen nehéznek mondott, kedves emlékekkel telt, boldog diákéletre. A világháború nemzeteket elsöprő forgataga az iskola poros padjaiból ragad ki bennünket s visz egyenesen oda, hol nem szóval, de tettel és szívvel kell megmutatni, hogy magyarok vagyunk, akik, ha kell, életünket is örömmel áldozzuk a haza oltárán. És mi megyünk örömmel, megyünk lelkesedéssel, keblünkben a hazaszeretet szent lángjával, azzal a szent lánggal, melyet első sorban a Tek. Tanári Kar és szeretett Igazgató Urnák buzgó és fáradhatatlan munkássága oltott belénk. S ezért a nemes munkáért szívünkben örök hálával adózunk a Tek. Tanári Karnak és szeretett Igazgató Urnák s meg fogjuk mutatni, hogy e nehéz munka nem volt hiábavaló fáradozás. Meg kell köszönnünk a Tek. Tanári Karnak és szeretett Igazgató Urnák az évek hosszú során át irántunk tanúsított szeretetét és atyai jóindúlatát s ha mi netán gyermekésszel megbántottunk volna valakit, úgy most is bocsánatot kérünk. Tek. Tanári Kar, kedves Tanuló Társaim! Mi most elmegyünk, elmegyünk oda, hol tettel kell beszélni s megmutatjuk, hogy jó nevelés igaz hazafivá s jó katonává tehet bárkit s megmutatjuk, hogy mi is méltók vagyunk a reáliskola hírnevéhez s a reáliskola eddigi katonáihoz!" Idei katona-fiaink köziil már többen a harctéren vannak és már szembenéztek a halállal, de tudomásunk szerint baj, valamint a jelenlegi tanári kar katona-tagjait, őket sem érte. * * Csak természetes, hogy a harcias szellem az egész isk. év folyamán fogva tartotta idősebb tanítványainkat. Ennek tulajdonítható, hogy a VIII. osztály kétszer is megújította azt a kérelmét, hogy hadd tehessék le ők korábban, már decemberben az érettségi vizsgálatot és hadd mehessenek ők katonáknak. — A minisztérium nem teljesítette kérésöket, sőt ilyen formában a tanári kar sem pártolta, mert mi is azt kívántuk, hogy előbb végezzék el az I. félévet s akkor, mint a besorozott joghallgatóknak 8 félévből, nekik is elengedhető 16 félévből az utolsó. A VKM. körülbelül erre az álláspontra helyezkedett, mikor a 913—1915. eln. sz. rendelettel már márciusban kiállíttatta az u. n. hadi osztály- és érettségi bizonyítványokat. — A harcias hév egyik-másik fiút nagyon is elfogta; ez a magyarázata, hogy 2 tanítványunk nem várta be a hadi bizonyítványok idejét és előbb megvált az iskolától. Sőt a