Állami főreáliskola, Debrecen, 1911

10 mellett felírja a táblára. Hogy gyorsabban haladjunk, rendesen két fiú ír a két táblára. Itt is a már előfordult szók vagy kezdetben hangcsoportok írásának a számonkérése szolgál ismétlésül. A németben kisebb mértékben, de a franciában bővebben van alkalom felfrissíteni azokat az ismert alakokat, melyekben egy bizonyos hangot ugyanazon írásjeggyel jelölünk, azután meg egy-egy hangnak különböző jegyekkel és több hangnak egyféle jeggyel való jelölésénél is fel kell használni és tudatossá tenni az előforduló eseteket. Ez inkább nagyobb szakaszok végén történik és igen korán már önálló feladat alakjában is gyakorolható. így pl. a mi költeményünk befejezése után azt a feladatot kapják a fiúk, hogy írják ki azokat a szókat, melyekben sz hang van. Ilyenek : weisze, erste, heraus, als, das, stiesz, ins. Ezekből külön figyelmeztetés nélkül is meglátják, hogy az sz hangnak hányféle jelölési módja van a németben. Itt pl. ezek vannak : weisze, Hirsch, sich, erste, stiesz. Épúgy lehetne megfordítva kiszedetni azokat a szókat, melyekben a hosszú s (f) betű előfordul, hogy világosabbá váljék előttük egy jegynek többféle hangértéke. Sokkal fontosabbak ezek a gyakorlatok a francia tanításban és olt szükségesebbek is, hogy a tanulók a kiejtés és írás közli viszonyt megismerjék. Ilyen helyesírási csoportosításokat, hogy egy betűjeggyel vagy csoporttal hány különböző hangot jelölhet az írás, és hogy egy és ugyanazon hangot hányféleképen lehet jelölni, a fiúk kezdettől fogva mindig szívesen végeznek. De ezeket a gyakorlatokat nem szabad halmozni. Az értelmes olvasás gyakorlása is eredményesebben történhetik a fali tábláról egyesekkel és az egész osztállyal együtt, úgy, liogy előbb az írásban megjelöljük az értelmileg összetartozó szakaszokat (függőleges vonásokkal), ahol olvasás közben meg szabad vagy meg kell állani. Ezeknek a szakaszoknak a megjelölése a megértés ellenőrzése mellett egyúttal értelemfejlesztő értéke is van. Végül, ha még kétsége van a tanárnak, hogy ennyi gyakorlás után is minden tanuló minden szóhoz a megfelelő jelentést fűzi-e, tanácsos kezdetben minden esetben, később csak szükség esetén, az egész szöveget lefordíttatni. Mert előfordul, hogy a mondat egészét a tanuló helyesen fogja fel, de egyes szók szerepét felcseréli. Ennyi munka után most már maguk a tanulók fogják a kérdéseket feltehetni egymásnak, előbb a táblára írott szöveg segítségével, később teljesen könyv-, illetve tábla nélkül. Ez egyúttal kis pihenője a tanár hangjának, melyet az ilyen módszerű tanítás nagyon igénybe vesz. Igen érdekes megfigyelni, hogy olyan szöveg feldolgozásánál, amelyből sokféle kérdés alkotható, a tanulók mennyire törődnek első sorban a lényeggel, és arra vonatkozó kérdéseket tesznek, míg a mellékes dolgok felett inkább elsiklanak. Különösen ott figyelhető ez meg, ahol a kérdések feltevése már valamivel szabadabb alakot ölthet, tehát nem épen a tanítás alsó fokán, hanem a második, harmadik esztendőben. Ha a tanár mégis maga akarja a kérdések és feleletek menetét irányítani, és a mellett nem akar folyton beszélni, megteheti azt is, hogy pálcával rámutat a kérdezendő mondatrészre és a fiúk ehhez képest teszik fel a kérdést. Ha tehát az első mon-