Állami főreáliskola, Debrecen, 1911

4 sen megtanult magyarul. A brassói szász gimnáziumban letett érettségi vizsgálat után öt évet töltött külföldi, a bécsi- és gráci egyetemeken, ahonnan visszatérve 1870-ben megkezdte tanári szolgálatát. Egy-egy évig tanárkodott a felsőlövői és késmárki ág. ev. gimnáziumokban, majd öt évig a temesvári állami reáliskolában. Meglett férfiú volt, amikor Debreczen városa megválasztotta intézetünkhöz, az akkor községi reáliskolához a magyar és német nyelv tanárának. Tanári székét 1877 szept. 1-én foglalta el és attól fogva 34 évig volt egyik dísze és erőssége a reáliskola tanári karának. Ezt nemcsak közelebbi kartársai vallották, hanem kiváló tanítóképességét elismerték helybeli más iskolák is, mint a ref. tanítóképző intézet és a felső kereskedelmi iskola, amelyek szívesen éltek több éven át az ő kisegítő tanári szolgálatával, de elösmerte a közoktatási kormány is,amely két ízben is kitüntette, 1896-ban az ifjúsági ének- és zenekar szervezéséért és buzgó vezetéséért, 1901-ben pedig a német nyelvnek sikeres tanításáért. Az 1910—11. isk. évet már szabadságon töltötte a családi csapások következtében elbetegesedett érdemes férfiú, amelyet az állandó nyugalomba helyezés követett 1911 szeptember havában. A közoktatási minisztérium és a főigazgatóság elismerő köszönetén kívül a tanártársaknak őszinte hálája és negható búcsúszavai kísérték nyugalmába a tisztelt és szeretett kartársat, aki azonban a jól megérdemelt pihenő napoknak nem sokáig örvendhetett, mert 1911 dec. 28-án rövid betegség után meghalt Szentesen, ahol rokonai körében akarta ünnepelni a karácsonyt. Holttestét hazahozták Debrecenbe és itt ment végbe temetése dec. 30-án a tanárok, a volt és jelenlegi tanítványok nagy és igaz részvétének kifejezésével. Síri álmát szeretett hitvese, Rácz Teréz mellett alussza, akivel 27 évig tartó boldog házas életet élt és akinek 1910 május havában történt elvesztése bizonyára siettette az ő halálát is. Bármennyire lekötötte Zimmermann Gyulát az iskola, bármennyire eltöltötte lelkét a tanári hivatás, azt éppenséggel nem mondhatjuk, hogy társadalmi és más kötelezettségeiről megfeledkezett volna. Hűséggel szolgálta felekezetét és a debreceni ág. ev. egyházban, valamint a tiszavidéki ág. ev. egyházmegyében többféle tisztséget viselt. A társadalmi és egyesületi életben is kellő részt vett; tagja és tisztviselője volt számos egyesületnek, így pénztárosa a debreceni jogász- és tisztviselői körnek, titkára a tisztviselők önsegélyző egyesületének. Háza sokszor volt barátságos találkozó helye nemcsak közelebbi kartársainak, hanem majdnem az egész debreceni tanári társadalomnak, amelynek különböző ágait oly természetesen forrasztotta össze az ő kedves, szeretetre méltó egyénisége. Szeretetre méltó egyéniségének, áldásosán hasznos és harmonikusan szép életének legyen szabad itt még egy oldalát kiemelnem, mert abban nemes példát és messzebbre szóló tanúiságot látok. Zimmermann Gyula, amint a neve is bizonyítja, német ősöktől vette származását, de már gyermekifjan megszerette a magyar nyelvet, a magyar műveltséget. Mikor pedig a jó szerencse ide hozta Debreczenbe, az alföld szívébe, mikor egy színmagyar iskola szolgálatába állott és kivált mikor