Állami főreáliskola, Debrecen, 1909

II. A nevelés kérdése. A nevelés története bizonyítja, hogy alig volt korszak, amelyben az emberek a nevelés irányával, módjával és eredményével meg lettek volna elégedve, de talán alig élt válságosabb időket, mint épen napjainkban. A társadalom, a politika, a hivatal, az egyes, szóval az egész élet kötelességtudó és komoly, megbízható és jellemes embereket kíván az iskolától s az iskola a legtöbb esetben nincs abban a helyzetben, hogy ezen igényeknek megfeleljen. A tapasztalat bizonyítja, hogy a kezei közül kikerült egyéneket igen sokszor nem annyira a fértias komolyság és munkaszeretet jellemzi, mint inkább a léhaság, könyelmüség és nemtörődömség. Nevelési rendszerünkben, avagy a társadalomban, vagy talán a szülőkben, vagy mindegyik tényezőben rejlik-e a baj gyökere, ezeknek a kérdéseknek a tisztázása teszi problematikussá és ingadozóvá a nevelés nehéz munkájának az eredményét. Ma egy, holnap más eszme merül föl a paedagógiában, melytől javulást remélnek az illetékes tényezők, de mivel ezek- többnyire részletkérdések körül mozognak, a várva várt sikert egyik sem hozza meg. Tény azonban az, hogy a jelenlegi állapottal egyáltalában egyik tényező sincs megelégedve. A társadalom vádolja az iskolát a sikertelen nevelés miatt, az iskola viszont a társadalomra hárítja a felelősséget. A két faktor közt a különbség az, hogy míg az iskola minden lehetőt elkövet, hogy a nevelés eredményét sikeresen fokozza, addig a társadalom a legnagyobb közönyösséggel nézte és nézi a középiskola küzdelmes vergődését. Az még hagyján, ha csupán néma szemlélője volna a társadalom ennek az erőlködésnek, de a legtöbbször beleavatkozik a dologba; nem oly célból ugyan, hogy javítson, hanem, hogy üssön egy nagyot az iskolán, egyrészt „ elavult tantervemásrészt nevelésének gyarló eredménye miatt. Ma már ott tartunk, hogy a társadalom egyenesen megköveteli, hogy a középiskola kész és szilárd jellemű férfiakat adjon az életnek. Ha a vérszegény és már szervezetileg is gyenge gyermek testben nem fejlődik kellőképen, annak az oka a közvélemény szerint nem más, mint az iskola. A középiskola, ez az elavult, ósdi intézmény, mely a szegény gyermek elméjét annyira igénybe veszi, az az ócska tanterv s az ezzel járó túlterhelés annyira kimeríti a növendéket, hogy testének kiművelésére nem igen jut idő, — szokták mondani.