Állami főreáliskola, Debrecen, 1909

7 Ha egyébként erős szervezetű fiú tanulmányaiban nehezen halad előre, ennek ismét az iskola az oka. A vádak ismeretesek. Az iskola túlszigorú; a tanár üldözi a gyermekeket; túlsókat követel; amellett rosszúl tanít és sok felesleges dolgot, aminek hasznát a gyermek az életben sohasem fogja venni. És vájjon máskép áll-e a dolog, ha az iskola nevelési műhelyéből kikerült fiatal ember megbotlik az élet küzdelmes pályáján s olyan dolgot követ el, amely az erkölcsi felfogással ellentétben van, amely jelenség napjainkban elég gyakori, amint azt a napihírek szomorú rovatai eléggé bizonyítják? A közvélemény elég hamar elkészül az ítélettel: „ilyen a mai iskola nevelése". A növendék tehát akár hanyagsága miatt, akár erkölcsi szempontból esik kifogás alá, az eredmény mindig ugyanaz: „az iskola a hibás". Az iskola sohasem tért ki ezen vádak elől. Elismerte a múltban, elismeri a jelenben is, hogy tényleg intra muros is vannak bajok s hogy mennyit tett azok orvoslása érdekében, azt legjobban a tények bizonyítják. Hogy a test kiművelését minél nagyobb mértékben mozdítsa elő, a rendes tornaórákon kívül a közoktatásügyi kormány elrendelte az úgynevezett játékdélutánokat. Bár ezek mellett és ellen sok érvet lehetne felhozni, mégis van egy jó oldaluk s ez az, hogy a gyermekek igen sok szép játékot tanulhatnak. Vezetésük oly tanerőt igényel, aki maga is le tud ereszkedni a tanuló nívójára s a játékot nemcsak meg tudja tanítani, de maga is bele tud mélyedni a játékba s személyes hatásával érdeklődést tud iránta kelteni. De, liogy ideje is legyen a növendéknek a játékra, a kormány először könnyített a tanterven, másodszor megengedte, hogy az egész vonalon behozzák az országszerte igen jól bevált egyfolytában való tanítást, hogy a növendéknek az egész délutánja szabadon álljon rendelkezésére. Módosult a tanterv és a tanítási rend, de módosult a módszer is. nem csak a nyelvek, de a reál tantárgyakra vonatkozólag is. Ez mind a testi nevelés előmozdítását célozta. De tágított a kormány az érettségi vizsgálatokon is, redukálta az írásbeliek számát, meg a szóbeli tantárgyakét is, csak azért, hogy a napirenden levő panaszok, melyek különösen az érettségi vizsgálat ellen nap-nap mellett elhangzanak, valahára megszűnjenek. Bár ezek az intézkedések jóval könnyítettek a tanuló túlterhelésén, de a legfőbb célt — a nevelésoktatás azon ideálját: — .Jiogy a magyar ifjúságot értelmes, önállóan gondolkodó, nemzeti jólétünkért lelkesedő, jellemes, cselekvésben kitartó igazi hazafiakká és jó erkölcsű vallásos egyénekké képezze ki az iskola, nem érték el.* Már pedig mit ér minden törekvésünk a test kiművelését illetőleg, ha ezt a felséges ideált nem tudjuk megvalósítani ? Az iskola ezt a célt, pusztán saját erejére támaszkodva, nem tudja elérni. E cél megvalósításában reászorul a társadalom, nevezetesen a szülők és a felsőbb hatóság segítségére. Ha a nevelés nehéz munkájában az iskola eme három tényezőnek segítségét nélkülözni kénytelen, ha az iskola és a * Fazekas Sándor: A szülői értekezletekről. A debreceni főreáliskola 1903—1904. évi értesítője (i oldal.