Állami főreáliskola, Debrecen, 1909
9 csakis olyan kérdés lehet, melynek keresztülvitele az iskola és a szülök egyöntetű eljárását igényli. A szülők kioktatását célzó részletkérdés soha nem hozható fel, — azok tárgyalása igen szépen beilleszthető az iskolai ünnepélyek keretébe. Tehát nevelnünk kell a közönséget, hogy az iskola törekvéseit megértse. Amíg az iskola céljait megértő s velünk együtérző közönségünk nincs, addig ne is álmodozzunk paedagógiaí sikerekről! Hajdanában, az egységes világnézlet korában, máskép állott a dolog, amikor az iskolák tisztán a felekezetek kezében voltak. Ami a római szemében az örök tűz, az volt a felekezet szemében az iskola. A vallásos érzés élesztője és fentartója, a nemzeti művelődésnek örök forrása, a hazafiság szent tüzének ápolója s a magyar szellem védőbástyája. Érezte az a felekezet, hogy ha az iskolája elpusztulna, ezzel elpusztulna ö maga is. Megállapításukat a vallásukért és hazájuk közművelődéséért rajongó hívek áldozatkészsége hozta létre. A katholikus középiskolákat rendesen valamelyikszerzetesrend vezette, amely rendszerint a lelkipásztorkodástan terén is működött és ezen a réven állandó összeköttetésben állott a családdal. A protestáns iskolákat pedig maguk a hívek kormányozták, vezették és tartották fenn, ők maguk választották és választják tanerőiket s fejlődésük iránt állandóan érdeklődtek. A megválasztott tanárok pedig, kik többnyire helybeliek voltak, az irántok megnyilvánuló bizalom folytán biztosítékai voltak annak az egységes világnézlet fentartásának és fejlesztésének, amely az, iskolában uralkodott. , A midőn azonban az állam a középiskola felállításában az autonom testületekkel versenyre kelt s a nemzeti kultura számára nyakra-főre emelte a palotákat, ezzel első sorban a felekezeti iskolákat sújtotta, úgy hogy azok e csapást csak úgy tudják kiheverni, ha az állam oltalma alá menekülnek. A katholikus középiskolák mind az államhatalom rendelkezése alá kerültek. A protestáns iskolák közül a gyöngébbek önként rohantak az állam ölelő karjaiba, az erősebbek lassabban nyujották kezüket a segély után. Mert az állam nem ad ingyen segítséget; amilyen mértékben támogatja az iskolát, ép oly mértékben ki is terjeszti jogait a nyújtott segítség fejében, amitől fázott az autonom felekezet. A nyújtott segítséggel némileg megbontották a protestáns iskola összhangját. Nevezetesen az a patriarchális viszony, amely századokon keresztül az iskola és a társadalom közt kifejlődött, némi csorbát szenvedett. A tisztán fentartó testület által megválasztott tanerők közé a tanárságnak egy új tipusa ékelődött „a szerződésből kifolyólag kinevezett tanárokMindenesetre ők is csak az illető felekezethez tartoznak és a fentartó testület javaslatára neveztetnek ki a kormány által. A kinevezett tanerő már az állam kötelékébe tartozik s élvezi az állami hivatalnokok összes jogait. Külsőleg még felekezeti-, tényleg már állami tanár, akivel a kormány rendelkezik. Az államilag kinevezett tanár esetleg már nehezebben tűri a felekezet gyámkodását, talán kevésbé is alkalmazkodik a
