Állami főreáliskola, Debrecen, 1908

I. Megfigyeléseim német középiskolákban. (Részlet az 1907—8. II. félévben tett tanulmányútról szóló jelentésből.) Igen jelentékeny változást hozott az iskola életébe II. Vilmos császárnak 1900-iki egyenjogúsító rendelete, melynek következménye volt az 1901-iki tanterv. A módosítás főleg a nyelvi tanításban érvényesült a modern nyelvek javára, azonban az ókori nyelveknek sem kárára. A reform most már az összes német államokban bódít, Poroszországban pedig rohamosan terjed. 1908 húsvétkor már 91 porosz középiskola rendezkedett be a reform szerint. Lényege az, hogy míg a régi úgynevezett humanisztikus gimnáziumba a latin mind a 9 osztályban összesen heti 68 órával szerepel, a görög pedig a felső 6 osztályban összesen heti 36 órával, addig a reformgimnáziumban a három alsó osztályban (Sexta, Quinta, Quarta) nincs latin, hanem heti 6—6 órával a francia az első idegen nyelv, a latin pedig a negyedik évtől (Untertertia) kezdve összesen heti 51 órával szerepel s a görögöt csak a felső négy osztályban tanítják heti 32 órában. A franciát a régi rendszerű gimnáziumban a 3-ik évtől kezdve tanítják összesen heti 20 órában, a frankfurti tanterv szerint mind a 9 osztályban 31 órában. A kezdettől fogva űzött francia és az erősebben fogott anyanyanyelvi formai oktatás megadja a növendéknek a kellő nyelvtani alapot arra, hogy azután a latinban gyorsabban haladjon és tényleg van iskola, ahol az első esztendő végén már Julius Caesart olvassák. A végeredmény tekintetében pedig az az általános vélemény, hogy a gimnáziumok számára kitűzött célt, melyet a reformiskolák kedvéért nem szállítottak le, ezek épúgy elérik, mint a humanisztikus gimnáziumok. Magától érthető, hogy a reformiskolákban a francia nyelvet s később az angolt is direkt módszer szerint tanítják. Ezt sok helyen, amennyire lehet, a latinra is alkalmazzák. A tanílás feltétlenül nyer élénkségben s az érdeklődés ébren tartásában. A tanárral szemben azonban nagyobb igényeket támaszt a direkt módszer. De a tanuló anyaggal szemben is. A reform hívei is mind elismerik, hogy főleg a felső osztályokban éj» tömeges létszám mellett, a hivatás ós hajlam nélküli, az iskolába csak kényszerűségből járó elemekkel, kik ólomsúlyként nehezednek az osztályra, a reform nem vihető keresztül. Csak tehetséges tanulót a reform hívei sem kívánnak, de megkívánják azt, hogy munkakedv és hivatottság tekintetében az átlag fölé emelkedjék a tanuló, ha boldogulni akar 1*