Állami főreáliskola, Debrecen, 1908

4 De hát enélkül a régi módszer mellett sem boldogult, csak ámította magát és az iskolát. Ez az ámítás a reformiskolákban könnyebben ellenőrizhető. A három alsó osztály elvégzése után, mely osztályok alkotják a közös alapot (gemeinsamer Unterbam), mindazon tanulók, kiket hajlamuk inkább gyakorlati vagy technikai pályára vonz, a latin tanítás megkezdése előtt latin nélküli iskolába, illetve osztályba mennek át. A latin tanulók újabb két év után megint arról döntenek, tanuljanak-e görögöt, vagy pedig a reálgimnáziumot válasszák. Hogy azután két ilyen választás után a legfelső osztályba, a a két primába mindegyik ágazatban a főtárgyakra nézve kiválasztott tanuló anyag jő fel, amely a nagy részben szabadon választott tárgyakkal nagyobb kedvvel s tehát nagyobb eredménnyel foglalkozik, ez oly előny, melyet nem lehet eléggé hangsúlyozni. A reform ellenesei között is kevesen vannak olyanok, kik ezt el ne ismernék. Egy másik törekvés, amely szintén a reform következménye, az úgynevezett Bewegungsfreiheit a felső osztályokban. Eszerint a két prímában szabadságot engednek a tanulónak, hogy hajlama szerint vagy a nyelvtudomány-történelmi, vagy a mennyiségtan-természettudományi szaknak a tárgyait tanulja nagyobb részletességgel és nagvohb óraszámban. Ezt a szabadabb mozgást úgy Porosz-, mint Szászország több iskolájába már bevezették. így pl. Drezdában a Gvmnasium zum heiligen Kreuz (röviden Kreuzschule) a múlt iskolai évben a következő módon valósította meg ezt a reformot. Az osztály csak heti 6 órában vált két csoportra; ebből a hat órából a nyelvi csoport latinra való fordításra felhasznált 2 órát, az újabb német irodalom ismertetésére és bölcseleti előtanra (amely tudvalevőleg nem szerepel külön tárgyként) 1 órát, francia beszédgyakorlatra 1 órát, a mennyiségtannak rövidített tárgyalására 2 órát. A mennyiségtani csoport a 6 órából ötöt mennyiségtanra, egyet természettanra fordított. Minthogy ez a szabadabb mozgás még a kísérletezés fokán van, a szász minisztérium erre vonatkozó rendelete nem határozza meg pontosan a részleteket, hanem a tanári testületeknek bizonyos határok között szabadságot enged, csak a heti órák számát nem szabad emelni. Növeli ennek az újításnak a jelentőségét a német műegyetemeknek az a törekvése, hogy a tiszta mennyiségtannak szentelt félévek számát csökkentsék a műszaki képzés javára. Ez pedig csak úgy válik lehetővé vagy legalább könnyebbé, ha annak az anyagnak egy részét, melyet eddig a műegyetemen kellett elvégezni, a középiskola veszi fel a maga feladatai közzé. Viszont azonban az sem lehetséges, hogy a mennyiségtani anyagnak ilyetén kibővítését az egész középiskolai ifjúság megérezze. Igaz, hogy a középiskola így is még szorosabb kapcsolatba kerül a főiskolával, annak a munkájából egy részt átvesz, ami már szakszerű jelleget ad neki. De úgy látszik, itt az élet gyakorlati következményei rést ütnek az elméleten. A porosz gimnáziumokban ez évtől kezdve még egy további szabadságot léptetett életbe a kormány. A felső három évfolyamban, ahol eddig a francia nyelv heti 3—3 órával kötelező volt, az angol meg heti 2—2 órával fakultatív, ezentúl a két nyelv szerepet cserélhet s a tanári testület az angolt teheti