Állami főreáliskola, Debrecen, 1908

21 atomja csak egy elektront fogadhat be vagy adhat ki stb. De annak a lehetőségét, hogy egy atom egy vagy több elektront bocsásson ki vagy fogadjon be, könnyen befolyásolhatja az a körülmény, amely mellett az atomok vegyületté egyesülnek. Ebből magyarázható meg az, hogy az atom értékessége változhatik a fizikai körülmények szerint. Ezen meggondolás szerint az atomokat a vegyületben elektromos erők tartják össze. Ebből már önként következik, hogy oly elem, amelynek atomja semmiféle elektromos töltést nem vehet föl, kémiai vegyületet sem alkothat. Ilyen elemnek volna tekinthető az argon. A molekulák atomjait összetartó erőket könnyen képzelhetjük elektromos eredetüeknek. ha az atomok különböző elemek atomjai. De hogyan magyarázzuk meg például a H2 molekula létrejöttét? Az eddigiek nem zárják ki erre vonatkozólag a következő magyarázatot. Tegyük föl, hogy valamely kémiai elem atomjai légnemű állapotban vannak; az atomok az atomok között levő térben szabadon mozognak; majd összeütköznek s akkor általában sebességük iránya és nagysága megváltozik. Lesznek tehát olyanok, amelyek nagyobb sebességgel mozognak; ezek. a heves összeütközés miatt könnyen veszíthetnek elektronokat. Ezen elektronokat fölvehetik esetleg a semleges, kisebb sebességgel mozgó atomok, hacsak nem túlerősen elektropozitívak. Ilyen módon egyes atomok pozitív, mások pedig negatív töltést vesznek föl és az ellentetten elektromos atomok két atomú molekulává egyesülnek. A nagyon elektropozitív atomok azonban nem képezhetnek molekulákat, illetve molekulájuk egy atomból áll. Ilyen a higanygőz. De hogyan magyarázzuk meg azt, hogy vannak olyan elemek is, melyeknek molekuláiban kettőnél több atom is van; a kén molekulájában alacsonyabb hőmérsékleten két, magasabbnál azonban hat atom van. Teljes, mindent magában foglaló magyarázattól még messzire vagyunk; az azonban igen valószínűnek látszik, hogy elektromos erő tartja össze a molekula atomjait. Hogy az atom ily szerkezetének további következményeivel foglalkozhassunk, vizsgáljuk meg, mi lesz egy elektron mozgásának a következménye. Tudjuk, hogy az elektron negatív töltésén elektromos erővonalak végződnek. Ezen erővonalak tulajdonképen az aethernek bizonyos deformációi, amelyek az erővonalak mentén feszültséget, elektromos „távolbahatástoldalt pedig nyomóerőket hoznak létre. Hogy mi az oka az aether ezen deformációjának, nem tudjuk. Ha az elektron egyenletes mozgásban van, akkor vele az aetherdeformációk is ily mozgást végeznek. Az aetherdeformációk ilyen mozgása mágneses mezőt hoz létre; ezen mező szintén aeterdeformációk következménye, amelyek a mágneses erővonal mentén feszültséget, mágneses „távolbahatást", oldalt pedig nyomó erőt hoznak létre. Ha az elektron mozgási allapota, tehát az elektromos erővonalak mozgási állapota is megváltozik, akkor az elektronból az aetherben elektromágneses lökés indul ki, amely a fény sebességével továbbterjed. A Röntgensugarak ily eredetűek. Ha pedig a gyorsulás periodikusan változik, akkor elektromágneses hullámokat kapunk, amelyek rézgési idejük különböző nagysága szerint ultraviola (kémiai), fény-