Állami főreáliskola, Debrecen, 1907

11 akadémia arisztokratikusai! gőgös a jövevény szavak iránt s csak néhány kiválasztottnak adja meg a magyar polgárjogot. Ellenkezőleg az iskolai helyesírás keblére ölel majdnem minden idegent, a tudományok nevét (filozófia, pedagógia, fizika), a tudományos műszavakat (dráma, elektromosság, mágnes, pozitív, negatív) mind magyarosan írja. -— Tudjuk, hogy ez a Budapesti Hirlap helyesírása és a Budapesti Hirlap méltó elégtétellel hirdethette a maga évtizedekre visszaiftenő törekvéseinek a diadalát, midőn a Wlassics-féle helyesírási szabályzat megjelent. A minisztériumi helyesírás újításai közül valóban a közönség az egyszerű c-t és az idegen szók magyaros írását fogadta a legnagyobb tetszéssel és valósította meg leghamarabb, mert a Budapesti Hirlap s vele együtt az ifjabb magyar napi sajtó rég hozzászoktatta a közönség szemét az egyszerű c-hez és az idegen szók magyaros írásához. Azonban az idegen szók írása terén az iskolai helyesírás nem ment oly messze, mint a Budapesti Hirlap, mert az igazán ritka szókra (pl. palaestra, xiasmus, prooemium, refutatio, causalitas stb.), de még inkább az idegen kifejezésekre, szólásokra, egész mondatokra nem terjeszti ki a magyaros írást; tehát fin de siécle, five o' clocke, tertium non datur, á tout prix, stb. cinquecento, struggle for life stb. J)e az iskolai helyesírás még másban sem követte a szélsőségbe csapó Budapesti Hírlapot; nem írja magyarosan a külföldi város neveket és más földrajzi neveket és nem akarja száműzni a magyar ábécéből az x-et és a ch-1. Ezzel a józanabb mérték útján maradt, kivált a ch megtartásával, mert az mégis túlságos magyarosság, mondhatni erőszakos magyarkodás, mikor a Budapesti Hirlap Münchent, Aachent hol Münken, Aken-nek, hol pedig Miinhennek, Ahen-nek írja, mintha a magyar torok olyan ártikulálatlan volna, hogy a ch hangot nem bírná kiejteni. Nem Mokány Berciről kell vennünk a példát (ik habe mik durkgeslagen), hanem az iskolázottabb és műveltebb emberek után indulnunk, akik közzül talán senki sincs, aki a görögben, latinban, németben lépten-nyomon hallható ch-hoz, akár az ich-hez, akár az ach-hoz hozzá ne fejlesztette volna a hangszálait. Ezt annál kevésbé szabad feltennünk, mert minden valószínűség szerint a régi magyar nyelvben megvolt a ch hang, amint az nemcsak a Halotti Beszédbeli és königsbergi töredékbeli: jochtotnia, zabadohha, rohtunk-ból következtethetjük, hanem a sokkal későbbi tanohtványfélékben láthatjuk. E tekintetben kissé magasabb álláspontra kell emelkednünk, mint aminőt a Budapesti Hirlap foglal el. Eszünkben kell tartanunk, hogy a magyar nyelv sok mindenfélét nem hozott Ázsiából, amit ma szélteben használ. Nem hozta sem a hekszametert, sem a szonettet, de bizonyára még a Kölcsey, a Kossuth szónoki körmondatait sem. Ha tehát ezeket a verstani, stilisztikai sajátságokat. eltanulhatta a külföldtől, hozzászoktathatja hangszálait a c/t-hoz is. * Nem akarom elhallgatni az idegen szók magyaros írásának némely viszszásságát és némi veszedelmét. Sok idegen szó, kivált francia és angol szó