Állami főreáliskola, Debrecen, 1907

6 az e mutató névmás mellett a hiányjel árulta el, hogy az-bői, ez-bői lettek, valamint a birtokos jelzőnél is ez a jel figyelmeztette az embert, hogy a ragtalan főnév nem alany, hanem birtokos az ilyen mondatokban: A szél leverte a fa' termését. A szomszéd' háza leégett stb. Ugyancsak a helyesírásnak akkori tudós színezete, jobban mondva tudákos volta szorította a legszűkebbre a magyarosan írandó szók csoportját, még a cloctor-ban, yraedicatio-ban vagy hasonlókban is megtartotta az eredeti nyelv helyesírását, úgy, hogy az embernek nemcsak a magyar, hanem a latin és görög nyelv írásában is jártasnak kellett lenni, szóval az ember fejének káptalannak kellett lenni, hogy lépten-nyomon bele ne ütközzék valamely helyesírási szabályba. Az etimologikus helyesírás azonban nemcsak nehézségekkel járt, hanem különböző hibákat, ferdeségeket vont maga után. Az még hagyj án, hogy az embereket helytelen származtatásra késztette, pl. akkor jött divatba az igtat-nak g-vel való írása, amelyet valamely tudatlan etimologus az ig ragból származtatott, holott ha nincs öe-tet vagy la-tat, akkor nem lehet i#-tat sem. Ez a g-s igtat szörnyen szívós életű, mert hiába bizonyította be az újabb nyelvtudomány, hogy semmi köze az ig-hez, sőt hiába mutatta ki tulajdonképeni eredetijét a Halotti Beszéd iochtat-jában, mégis ott díszeleg számos városháza és még több törvényszék egy-egy ajtaja fölött és bizonyára még sok idő eltelik, míg végkép ki lehet iktatni.* Súlyosabb beszámítás alá esik az etimologikus helyesírásnak az a következménye, hogy megrontja a kiejtést. A sillabizáló gyermek hozzászokik az azt-hoz, e^í-hez, az ad/já-hoz, szed!jé-hez, fon/já-hoz, keresgél/jen-hez. A kiseb-bet és az egyes-1 kevésbé erős magyar nyelvérzékü ember hajlandó egy s-sel és egy gy-vel ejteni, mert folyton egy s-sel meg egy gy-\e 1 látja írva, éppen úgy, amint hozzászokott a hagyományos dalához, holott a családnév most is Szalay s ha Deák Ferenctől kérdezték volna, hogy hová való, bizony szalavármegyeinek vallotta volna magát.** A származtató elv hatalmi túlkapásait azonban már akkor is korlátozta a kiejtés, amely a XIX. század második felében mind több pártolóra találtKülönösen, mikor a Nyelvőr megindult 1872-ben, amely folyóirat átalában visszahatást jelentett a Révai—Kazinczy-féle újítások ellen, attól fogva mind sűrűbben hangzott fel ez a jelszó : írjunk úgy, amint beszélünk. A jelszót magukévá tették a hirlapok és az akadémia sem térhetett ki előle, úgy, hogy * Hibás etimologiát vitt bele ez a helyesírás a feküdtem, aludtam, nyugodtam félékbe,, amelyeket az adtam, szedtem mintájára elemezett és írt, holott benilök a hosszú tt nem d+t, hanem v + t összeolvadásából keletkezett, amint v és .sz tövű társaik hittem, ettem, ittam bizonyítják és amint ezt Arany János belátta, midőn legkorábbi műveiben is ez igealakokat nem d£-vel, hanem hosszú íí-vel írta. ** Érdekes, hogy a Szala—Zala-féle változással ellentétes jelenséget is mutat helyesírásunk története. — A helyesírás mintegy úgy gondolkozott: ha z-t szabad sz-nek olvasni, sz helyett is szabad z-t ejteni. — Tudnunk kell ugyanis, hogy száz évvel ezelőtt Rómába és a szentföldre szarándokok jártak, míg most Lourdes-ot csak zarándokok keresik fel.